Magyarországon hivatalosan még van Alaptörvény. Ahogy a balatoni retró büfékben is hivatalosan van „gyümölcstartalom” a málnaízű szörpben. Papíron létezik, csak senki nem gondolja komolyan.

Régen az alkotmány valami olyasmi volt, amit tiszteltek. Olyan szabályrendszer, ami még a hatalmat is korlátozta. Ma inkább olyan, mint a házirend egy kollégiumban: akié az emelet, az írja filccel a falra, hogy „mostantól este tíz után is lehet flexelni”.

A magát rendszerváltónak nevező, volt fideszes elit most jutott el oda, hogy már nem is próbál úgy tenni, mintha az Alaptörvény több lenne egy Word-dokumentumnál, amit kétharmaddal bármikor át lehet nevezni „végleges_final2_ujTENYLEG.docx”-ra.

Megvan a kétharmad? Akkor az alkotmány olyan, mint a gyurma az óvodában. A hatalom gyúr belőle Lex Orbánt, Lex Magyart, Lex Akárkit. És persze mindenki elmagyarázza, hogy ez most kivételesen nem politikai érdek, hanem „a demokrácia védelme”.

A legszebb az egészben a készülő Lex Orbán. Mert ugye az volna a lényege, hogy nyolc évnél tovább senki ne lehessen miniszterelnök. Viszont ez szimpla kicsinyes bosszúpornó.

És persze itt jön a politikai kabaré legszebb része. Mert ha tényleg bevezetik, hogy maximum nyolc évig lehet valaki miniszterelnök, akkor Gyurcsány Ferenc még simán „alkotmány-kompatibilis”. Hiszen szerencsére csak összesen öt évig volt miniszterelnök. Magyarul maradna még három éve a rendszer szerint.

Tehát könnyen lehet, hogy a nagy történelmi Lex Orbán végeredménye valami ilyesmi lesz:
– Orbán: túlhasználva.
– Gyurcsány: még három év próbaidő elérhető.

A végén majd ül az ország, és próbálja megfejteni, hogy most akkor ez tényleg a demokrácia megjavítása volt-e, vagy csak a politikai Netflix új évada.

A végén még az derül ki, hogy Magyarországon nem is parlamentáris rendszer van, hanem egyszerű robotizált szoftverfrissítés az egész. Minden szezonhoz jön egy új frissítés. Bugfixek, új főgonoszok, extra jogkörök.

És persze mindig ideiglenesen. Örökre.