És most végre nem az idióta politikusokkal vannak tele a címlapok. Elintézted Pepe.
Nem egymás vegzálásáról, bántalmazásról olvasunk. Nem egy kimosakodott influenszer újabb politikai kalandjáról. Hanem az életről.

Mert te, Pepe, maga voltál az élet.

Az a ritka ember, akiben nem szerep volt az emberség, hanem természet. Aki úgy tudott nevettetni, hogy közben megmutatta a szomorúságot is. Aki úgy volt nagy színész, hogy közben nem nőtt az emberek fölé. Aki úgy tudott jelen lenni a színpadon és a vásznon, hogy közben mindannyiunk életének része lett.

Most rólad beszél az ország. És milyen jó lenne, ha ez így maradna egy kicsit.

Ha végre nem azok uralnák a címlapokat, akik harsányak, gonoszak vagy üresek, hanem azok, akik adtak valamit ennek az országnak. Emberséget. Kultúrát. Humort. Igazságot. Lelket.

Jó lenne, ha ezentúl az élőkről szólnának a szalagcímek. A kultúráról. Azokról a történetekről, amelyek fontosak. Azokról az emberekről, akik nem megosztani akarnak minket, hanem emlékeztetni arra, hogy emberek vagyunk.

Te ilyen ember voltál.

Köszönjük, Pepe.