A választás után Vlagyimir Putyin köreiből jött a higgadt közlés, hogy Orbán Viktor nem volt barát, miközben Donald Trump már arról beszél, hogy Magyar Péter jó ember. Ez nem fordulat, inkább adminisztráció: frissítették a kontaktlistát, és mindenki halad tovább.

Itthon közben ment a nagy előadás. Rendszerbontó koncertek, mikrofonba kiabált forradalom, könnyes szemű aktivisták, meg az örömködő tömeg, amelyik minden új volt fideszes arcnál elhiszi, hogy most tényleg más lesz. Puzsér Róbert megmondja, miért kell lebontani mindent, Tóth Gabi és Nagy Feró a maguk módján beleállnak, a színpadon és a kommentmezőkben pedig zajlik a nemzeti érzelmi hullámvasút.

A fiatalok közben mennek, mert buli van. Nem feltétlenül ideológia, inkább hangulat: koncert, tömeg, közösségi élmény. A politika itt már nem program, hanem fesztivál, ahol a headliner cserélődik, de a sör ugyanaz, a szponzor ugyanaz, a szervező meg végképp.

És miközben mindenki eljátssza a saját szerepét – a lázadó, a megmondó, a megváltó és a rajongó – a háttér nem változik. Ugyanazok a gazdasági keretek, ugyanazok a függések, ugyanaz a pálya, amin a politikusok mozognak. A különbség inkább stílus, mint irány.

A választó pedig újra komolyan veszi az egészet. Szavaz, lelkesedik, vitatkozik, majd nézi, ahogy a szereplők lecserélődnek, a működés viszont marad. Az átverés nem látványos, nem is titkolt, inkább megszokott: mindig van új arc, csak a kapitalizmus nem kér belőle újat.