A tegnapi eredményből jól látszik, hogy kétharmad helyett bőven lett volna helye több ellenzéki formációnak is: a DK-nak, a Kutyapártnak vagy a Szolidaritás–Munkáspártnak. Ha nincs az a mesterségesen felépített tömegpszichózis, amely az utóbbi évben minden nem „exfideszes” szereplőt hiteltelenített, ezek a politikai ajánlatok simán megfértek volna egymás mellett.

Ami igazán történt: a Fidesz kifutott a saját történetéből. Nem egyik napról a másikra, hanem lassan, évek alatt. A Fideszes mag tapasztaltabb lett. Már nem lehet őket teljesen megvezetni kampány előtti osztogatásokkal, „nyugdíjprémiumokkal” vagy éppen az idősek napjára időzített gesztusokkal. A „rezsicsökkentés” és a „megvédjük” típusú panelek elvesztették a varázsukat.

Mert közben ott a valóság, amit nem lehet plakátokkal letakarni. Az iskolákban a szülők viszik be a WC-papírt és a tisztítószereket. A kórházakban sokszor a család dolga a gyógyszer és az alapvető eszközök biztosítása. A közlekedés kiszámíthatatlan: a vasút menetrendje inkább ajánlás, mint ígéret. És igen, lehet olcsó vármegyebérletet venni – csak éppen nem biztos, hogy jön a vonat.

A falvakban közben kiürültek a kocsmák. Nem azért, mert hirtelen mindenki egészségtudatos lett, hanem mert nincs rá pénz. Ez az a mondat, amit semmilyen kormányzati kommunikáció nem tud felülírni.

A választás egyik legjobb jelképe, amikor egy beágyazott, minden szinten megtámogatott politikai szereplőt – például Tállai András – egy B oldalas énekesnő elver. Nem azért, mert az ellenfél mögött kifinomult stratégia állt, hanem mert a rendszer emberei annyira beleragadtak a saját buborékjukba, hogy gyakorlatilag bárki legyőzhette őket, akinek van érvényes személyi igazolványa.

És itt jön a választás egyik legfontosabb tanulsága: a Tisza nem programmal győzött, hanem jelenléttel. Elmentek több száz városba és községbe, megmutattak embereket, arcokat, történeteket. Olyanokat, akik tényleg ott élnek, és akiknek a problémái nem statisztikák, hanem mindennapi tapasztalatok. A Fidesz rendszerének károsultjai pedig elhitték, hogy ez most nem egy újabb politikai trükk, hanem valami egyszerűbb: figyelem.

Közben az ellenzék régi struktúrái végleg elfáradtak. Az MSZP gyakorlatilag megszűnt politikai tényező lenni. Az exfideszes jobboldali MZP támogatását még lenyelték a baloldalon, de a rendszer gyermeke melletti kiállásba, a főexfideszes Magyar Péterbe belerokkantak. A DK már jó ideje csak árnyéka önmagának a Gyurcsányhívő szekta talált magának másik csillagot, azt pedig tudjuk, hogy hazánkban a nőkből sosem lesz nagyformátumó politikus. A Kutyapárt pedig – amely meghackkelte a politikát – visszatalálhat ahhoz, amiben a legerősebb: a civil térhez. A nácik pedig örökre ittmaradnak nekünk, kis oltásellenességre, meg cigányozásra mindig lesz négyévente 200 ezer hazáját szerető magyar.

És ami maradt: a baloldalon egy üres tér. Ezt a teret ma leginkább a Szolidaritás–Munkáspárt tudja betölteni. Nem gyors sikerrel, nem médiatrükkökkel, hanem munkával. Egy valódi, klasszikus értelemben vett szövetség megerősításével, amely képes képviselni azokat, akik ma nem érzik, hogy bárki beszélne helyettük.

A feladat a következő választás: 2030. Van idő láthatóvá válni, szerveződni, jelen lenni. Nem csak online, hanem ott, ahol a problémák vannak. Rengeteg hely van.

Mert ez a választás nemcsak arról szólt, hogy ki nyert és ki veszített. Hanem arról, hogy egy politikai korszak véget ért.

Mi lesz az új Orbán sorsa? A hatalom logikája nem változik attól, hogy új szereplők ülnek bele, a rendszer újratermeli önmagát. Ugyanazok a reflexek, ugyanaz a központosítás, ugyanaz a „mi jobban tudjuk” attitűd köszönhet vissza – csak más arcokkal, vagysi ugyanazokkal a másdo harmadbeli Fideszesekkel, a NER árulóival

A mostani győzelem egyszerű elitcsere lesz. A Tisza ugyanúgy ráül az államra, ugyanúgy osztja az erőforrásokat, és idővel ugyanúgy elszakad majd a valóságtól. A különbség legfeljebb annyi lesz, hogy még van egy kis türelmi idő, egy kis hitel a választók részéről. De ez a hitel gyorsan elfogy, ha kiderül: nem egy új rendszer született, csak a régi folytatódik más néven.

Éberség elvtársak.