Nagyjából másfél éve azt mérik az úgynevezett független közvélemény-kutató cégek, hogy a Fideszből kiszállt politikusok projektje veri a Fideszt. Magasan.

Nagyjából egy éve az egész magyar liberális elit a volt fideszesek pártjának elnökének biztatására arra szorít Tiszán kívül létező ellenzéki pártokat, hogy lépjenek vissza az általuk rendszerváltásnak hívott kormányváltás érdekében.

A liberális politikusok, influenszerek vagy csak egyszerű aktivisták képesek arra, hogy egy random kutatásra hivatkozva kijelentsék: a – még meg nem történt – választás gyakorlatilag kétharmaddal meg van nyerve, majd nem sokkal később azon sápítoznak, hogy ha valamelyik ellenzéki párt jelöltje nem lép vissza, akkor oda a győzelem is.
Kész téboly, de ha szólsz, akkor fideszes vagy, hazaáruló, ostoba paraszt. De ez most nem témája az írásomnak, csak jól jön, hogy meglegyen a karakterszám.
Szóval mi történik velünk?

A kutatásokat sajnos mindkét oldalon kozmetikázzák, de a liberális oldalon sokkal durvábban. A kormánypárti kutatások jóval visszafogottabbak, elismerik az ellenzék térnyerését, és egy szolid fideszes győzelmet jósolnak.

(Ebből arra lehet következtetni, hogy nagyjából egyenlőek a táborok, ami valóban unikum az elmúlt évekhez képest.)

De lássuk a tényeket: hol csalnak, hol hazudnak, hol ferdítenek a liberális közvélemény-kutatók?

• Először is tudni kell, hogy a kutatásokat nem a közel tízmillió magyar állampolgárból kiválasztott ezer emberből veszik, hanem minden cégnek van egy adatbázisa. Ezen adatbázisból próbálnak felhívni ezer embert, mert ebből a sokaságból tudnak következtetéseket levonni.
  Csakhogy az ezer ember válaszához már eleve 13–14 ezer embert kell felhívni, mert a többség egyszerűen nem ér rá és/vagy nem óhajt nyilatkozni.
• Szóval a kutatások egy eleve kérdéses sokaságból, nagyon nehezen összehozott ezer emberből vonnak le következtetéseket.
• Könnyen beláthatjuk, hogy jogosak a kérdőjelek minden kutatásnál. Azonban van tovább is, merthogy a liberális kutatók tudatosan tovább torzítják a képet.
• Tehát:
  Magyarországon még soha nem volt 70 százaléknál sokkal nagyobb részvételi arány. A liberális kutatóintézetek folyamatosan arra hivatkoznak, hogy 89–90 százaléknyi ember mondja, hogy elmegy választani április 12-én, ami nagyjából lehetetlen. Ez már önmagában is 15–20 százaléknyi tévedési lehetőség.
• A hibahatárok 3,5 százalékra vannak állítva. Ha a Tiszának plusz 3,5 százalékot „tévednek”, a Fidesznek meg mínusz 3,5 százalékot, akkor akár 7 százalékos különbségre is mondhatják azt, hogy hibahatáron belüli tévedés volt.
• Folyamatosan tolnak ki olyan kutatásokat, amelyek a társadalom csak egy részére vonatkoznak – fiatalok, gazdagok, magas iskolázottságúak –, ahol kimutatják a Tisza óriási előnyét. Azt, hogy ezek a rétegek még összeadva is a társadalmunk csak egy kisebb szeletét adják ki, már nem hangsúlyozzák. És mivel az ezekről szóló cikkek úgy jelennek meg, hogy „vezet a volt fideszesek pártja”, ez egyértelműen manipulatív.
• Aztán van olyan kutatás is, amely kihozza, hogy nyer a fiatalabb jobboldali–liberális párt, de megjegyzi az apró betűs részben, hogy 18 százaléknyi szavazó (össztársadalomra kivetítve 900 ezer ember) nem volt hajlandó megmondani, hogy kire szavaz majd.

Összességében elmondható, hogy a kutatások az úgynevezett liberális–jobboldali ellenzéki mezőben egyáltalán nem függetlenek és nem objektívek, hanem a kampány részei: befolyásolók, megbízhatatlanok, hiteltelenek.

Az őket készítők nem szakemberek, hanem politikai aktorok, akik pénzért manipulálják a társadalmunkat.

Ha a Fidesz akár csak egy szavazattal győzni fog a közelgő választásokon, akkor örömre semmi okunk nem lesz, hiszen ezer ok lenne rá, hogy megbukjanak.

De legalább lesz egy esélyünk arra, hogy az úgynevezett független, objektív szakemberektől, közvélemény-kutatóktól megszabaduljunk.
Végleg.