A magyar belpolitika tele van teljesen abszurd dolgokkal. Itt van például a Kétfarkú Kutya Párt.

A Kétfarkú Kutya Párt egy viccpárt, amely arra épül, hogy rámutasson a magukat komolyan vevő pártok hibáira. Tehát azon nevetnek, amit mások komolyan gondolnak.

Elképesztően káros gondolatokat terjesztenek, gyakorlatilag hosszú évek óta hiteltelenítenek mindenkit, aki a politizálásra adja a fejét.

Tolják azt a narratívát, hogy minden politikus hazudik, senkinek nincsenek elvei, mindenki, aki politizál, hülye, hataloméhes gengszter.

Cserébe ők a vicces, okos „jó fiúk”, akik olyan dolgokkal próbálkoznak, amelyek nincsenek benne a társadalom első száz problémája között.

Tipikusan olyan figurák, akik mindent és mindenkit kiröhögnek, megaláznak, de ha róluk van szó, azonnal megsértődnek, és mint a fejetlen csirke, rohangálnak körbe-körbe a tyúkólban, hogy „látjátok, bántottak?”.

Na, ezeket a fiúkat (is) építette fel az elmúlt években a liberális média. Elképesztő médiatér, hájpolás, jófejkedés. Be is ütött a siker: a választásokon többször kaptak érdemi szavazatokat, így aztán elkezdett jönni a párthoz az úgynevezett pénz is. Amiért másokat bántottak, kigúnyoltak, nevetségessé tettek, azt tették ők is.

Odáig jutottunk, hogy a vállaltan drogfogyasztó elnök és az ő barátnője (ők viszik a szervezetet, mert ez egy demokráciában rendben van, nyilván) polgármester, illetve alpolgármester lett két különböző kerületben.

Természetesen még mindig kiröhögtek mindenki mást, aki politizál. Rajtuk kívül mindenki korrupt, pénzéhes, hatalomvágyó, aljas szemétláda. Nyilván.

Aztán persze kiderül, hogy a politikusi „szakmával” együtt járnak olyan dolgok, mint a munkavégzés. Ahol dönteni kell. Ahol kompromisszumokat kell kötni. Ahol kiderül, hogy szabályok vannak. Felelősségek. Együttműködési kényszerek.

Elkezdett döcögni a szekér.

Aztán megérkezett egy náluk nagyságrendekkel nagyobb „bántalmazó” az állampártból, aki a Kétfarkú Kutya Párt által is aktívan tönkretett ellenzéki térfelet leuralta a többi volt fideszes kollégájával, és mára eltakarította a valóban értelmezhetetlen ellenzéki pártokat, hogy létrehozzon egy, a Fidesznél is sokkal agresszívebb jobboldali pártot.

A Kétfarkú Kutya Párt még a páston van, de valójában már megszűnt. Támogatói, akik eddig azt mondták róluk, hogy milyen cukik, értelmiségiek, bájosak, bátrak, humorosak, most azt gondolják, hogy hazaárulók, mert elindulnak egy választáson.

A két pártelnököt a nyilvánosságban alázzák azok, akik eddig tapsikoltak nekik. Politikusgyűlöletük a saját fejükre szállt, ők pedig hallgatnak: nem állnak ki, nem mondanak el egy poént, nem magyarázzák meg – mert nem is lehet –, hogy mi a fenét csináltak az elmúlt években. Nem kár értük.

Egyedül a pártigazgató az, aki úgy viselkedik, mint egy felnőtt ember: kiáll, érvel, próbálja menteni, amit lehet. Őérte kár, mert bár egy tartalom nélküli, másokat évek óta bántalmazó szervezetről próbálja bebizonyítani, hogy értékes, úgy tűnik, hogy vele lehetett volna egy valódi szervezetet építeni. Egy olyat, ami a magyar emberek problémáival foglalkozik, és nem azzal, hogy kiröhögje őket.