Nem metafora, hanem konkrét valóság: a kapitalizmus nemcsak kizsákmányol, hanem emberéletekbe kerül. Egy friss amerikai eset különösen élesen mutatja meg, mit jelent, amikor a profit fontosabb, mint az emberi élet, és a munkavállaló egészsége csupán másodlagos szempont egy vállalati döntésben.

Az Egyesült Államokban egy veszélyeztetett terhességgel élő édesanya orvosi javaslatra otthoni munkavégzést kért, ám munkaadója ezt megtagadta. A nő választás elé került: vagy bemegy dolgozni, vagy elveszíti a megélhetését és az egészségbiztosítását. A kényszerhelyzet végül tragédiához vezetett: a gyermek koraszülötten jött világra, majd rövid időn belül meghalt.

Bár a bíróság később jelentős kártérítést ítélt meg, ez nem változtat azon a tényen, hogy egy elkerülhető döntés következménye egy emberi élet elvesztése lett.

A kapitalizmus alapvetése, hogy a profitmaximalizálás minden más szempontot megelőz, és ebben a rendszerben a munkavállaló gyakran nem több, mint helyettesíthető erőforrás. Amikor a gazdasági racionalitás szembekerül az emberi szükségletekkel, túl gyakran az utóbbi marad alul, és ez nemcsak igazságtalanságot, hanem konkrét tragédiákat is eredményez.

A történet legnyugtalanítóbb tanulsága éppen az, hogy a rendszer még az ilyen eseteket is képes kezelni: a felelősséget pénzben méri, a veszteséget kompenzációnak nevezi, majd működik tovább változatlanul.

Ezért nem elegendő egy-egy vállalat döntését hibáztatni; a kérdés sokkal inkább az, hogy meddig fogadjuk el azt a gazdasági berendezkedést, amelyben az emberi élet is beárazható tényezővé válik.