Az egykori fideszes piramisjátékos azon méltatlankodik, hogy március 15-én nem tud drónfotót készíteni, idáig süllyedt a politika Magyarországon.

Nem arról beszél, hogy milyen országot akar építeni, nem arról, hogyan lesz jobb az oktatás, az egészségügy vagy a gazdaság. Hanem azzal kampányol a a Fidesz fő kihívója, hogy hány ember megy el egy rendezvényre.

Az a legfontosabb politikai vita, hogy hányan voltak a Fidesz rendezvényén, és hányan a Tisza összejövetelén. Drónfelvételeket elemeznek, térképeket rajzolnak, szakértők és elképesztően káros liberális megmondók számolgatják, mennyi ember fér el egy téren. Megindul a függönyelemzés: mennyire volt lefedve a sportcsarnok, le volt-e takarva a lelátó, mennyi széket raktak ki, és mennyit vittek vissza.

A magyar politika közben a mélypont mélypontjára jutott: a politikai vita ma már gyakorlatilag rendezvényszervezési kérdésekről szól.

A másik fronton ugyanilyen nevetséges a közvélemény-kutatások háborúja. Az egyik intézet ezt méri, a másik az ellenkezőjét. Mindkét oldal röhög a másik számain, miközben a sajátját diadalittasan lobogtatja. Valójában ezek a számok leginkább egyetlen dolgot bizonyítanak: hogy a politikai vita teljesen kiürült.

Mert közben valami nagyon fontosról nem esik szó. Arról, hogy mit akarnak ezek az emberek ezzel az országgal.

A Fidesz hatalomtechnikát kínál. A Tisza egy új csomagolású Fideszt. Az egykori Fidesz-szavazók kaptak egy másik Fideszest. A retorika kicsit más, a hangnem más, de a politikai képzelet határai ugyanott vannak. Nincs szó társadalmi fordulatról, nincs szó igazságosabb gazdaságról, nincs szó arról, hogyan lehetne felszámolni a brutális egyenlőtlenségeket.

És ami talán még tragikusabb: ebbe a játékba ma már az egykori baloldal egy része is gondolkodás nélkül beleáll. Az MSZP – amelynek történetileg éppen az lett volna a dolga, hogy társadalmi alternatívát képviseljen – ma sokszor inkább statisztaként asszisztál ehhez a kétfideszes számháborúhoz.

Közben a nyilvánosság nagy része látványosan elhallgat minden olyan politikai kezdeményezést, amely valódi tartalmi vitát hozna. Például a Szolidaritás Pártja programjáról alig esik szó, pedig konkrét javaslatokat tesz: többkulcsos adórendszert, 1000 eurós nettó minimálbért, a társadalmi különbségek csökkentését. Lehet ezekkel vitatkozni. Kell is. De legalább van miről vitatkozni.

Ha így folytatjuk, Magyarországon hamarosan nem az fog eldőlni, hogy ki milyen országot akar építeni, hanem az, hogy ki tud több embert beterelni egy térre vagy egy sportcsarnokba. És ha ez a politika, akkor az országnak nem kormánya és nem ellenzéke van – hanem két rivális rendezvényszervezője.