Nagyjából hatvan helyen sikerült jelöltet állítania a Szolidaritás–Munkáspárt szövetségnek. Ez a listaállításhoz nem elég, de egy olyan választáson, ahol milliárdokból kampányoló pártok el sem mernek indulni, ez igazán szép eredmény. Ennek hátteréről kérdezzük Székely Sándort, a Szolidaritás Párt elnökét.

Eszes Péter: Csalódott, hogy nem lett meg a lista?

Székely Sándor: Az első szó most a köszöneté. Köszönjük az aktivistáinknak az elképesztő munkát az elmúlt két évben és különösen az elmúlt két hétben. Itt a Munkáspárttal közösen olyan munka került az asztalra, ami a mai Magyarországon egyáltalán nem mindennapi. Ennyi jelöltet kiállítani ekkora ellenszélben hihetetlenül nagy teljesítmény. Köszönet érte mindenkinek, aki részt vett ebben a heroikus küzdelemben!

E.P.: Értem, elnök úr, de nem csalódott amiatt, hogy nem sikerült pártlistát állítaniuk?

Sz. S.: Egyáltalán nem. Már az is csoda, hogy ennyi helyen el tudtunk indulni a választáson. A lista valójában a csoda lett volna, amit mindannyian nagyon akartunk, de végül nem történt meg. Cserébe viszont nagyjából hatvan helyen lesz baloldali jelölt a választáson, lesz alternatíva a sok jobboldali párt mellett.

E.P.: Azért a DK-nak lesz listája, ők is baloldaliként kampányolnak.

Sz. S.: Ugye nem gondoljuk komolyan, hogy Dobrev Klára, az ország egyik leggazdagabb embere, egy igazi gyáriparos, bevezetné az 1000 eurós minimálbért, a 400 ezer forintos nyugdíjat, a 100 ezer forintos családi pótlékot gyermekenként, valamint a sávos adórendszert, amely a dolgozókat támogatja, a gazdagokat pedig komolyan megadóztatná. Arról már nem is beszélek, hogy mi hatalomra kerülés esetén azonnal megkezdenénk a stratégiai cégek államosítását.

Dobrev Klára és a pártja ugyanolyan cinikus politikai projekt, mint a Tisza vagy a többi jobboldali–liberális projekt. Összevissza dobálóznak fogalmakkal és szavakkal, mindent relativizálnak, de valójában csak egy dolog érdekli őket: a pozíció és a pénz.

E.P.: Miért, magukat nem?

Sz. S.: De igen – de csak akkor, ha a programunk miatt kerülünk oda. A mi programunk alapvetően támadja a lakosságot kizsákmányoló kapitalizmust. Felrúgnánk az elmúlt harmincnégy év összes téves dogmáját arról, hogy egy állam mit tehet meg az országán belül és mit nem. Visszaszorítanánk a magántőkét, megerősítenénk az állami oktatást, megszüntetnénk az egészségügyön való nyerészkedést, kiszorítanánk a külföldi tulajdont a stratégiai ágazatokból, és lehetőséget teremtenénk az embereknek egy nyugodt és biztonságos életre. Gyökeres változást hoznánk Magyarországon.

A Szolidaritás 14 éve harcol ezért: hol a parlamenten belül, hol azon kívül. Most a Munkáspárttal közösen azért küzdünk, hogy az MSZP megszűnésével ne maradjon képviselet nélkül a magyar baloldal.

E.P.: Erről lemaradtam. Megszűnt az MSZP?

Sz. S.: Igen. Erkölcsileg megsemmisültek, és szervezetileg is. Persze a kasszában lévő másfél milliárdot majd valahogy elköltik, de párt – főleg baloldali párt – abból már nem lesz. Azt nekünk kell megcsinálnunk.

E.P.: Értem. Ha jól látom, tényleg nem keseredett el.

Sz. S.: Miért lennénk elkeseredve? A parlamentben csak jobboldali pártok lesznek. Nagyon gyorsan ki fog derülni, hogy bárki is kerül kormányra, az emberek élete nem lesz jobb. Az országban mi vagyunk az egyetlen erő, amely évek óta következetesen mondja: ezt így nem lehet tovább csinálni.

Az emberek ismernek és elismernek minket, de mindig bevették a liberális médiától érkező „most vagy soha” típusú politikai nyomást. Április 12. után azonban már nem lehet tovább takargatni, hogy a jobboldali–liberális pártok zsákutcába vitték ezt az országot. Az emberek új politikai szervezeteket fognak keresni.

Mi a mostani választáson is alternatívát kínálunk, a választások után pedig újjászervezzük az MSZP és a többi liberális szervezet által tönkretett baloldali politikai mezőt, és egy erős, rendszerkritikus, szuverenista pártot fogunk építeni. 2029-ben képviselőt juttatunk az Európai Unióba, megjelenünk az önkormányzatokban, 2030-ra pedig frakciónk lesz a magyar parlamentben.