A közelmúltban Horvátország ismét bevezette a sorkatonai szolgálatot, tizenhat évvel azután, hogy megszüntette azt. A döntés jól mutatja, hogy Európa biztonsági környezete az elmúlt években jelentősen megváltozott. Az orosz–ukrán háború, a növekvő geopolitikai feszültségek és az általános katonai bizonytalanság sok országot késztet arra, hogy újragondolja saját védelmi képességeit. Ebben a helyzetben Magyarország számára is felmerül a kérdés: vajon indokolt lenne-e a sorkatonaság visszavezetése?

A vita nem új. Magyarországon 2004-ben szűnt meg a kötelező katonai szolgálat, amikor az ország áttért a hivatásos hadsereg modelljére. Azóta a Magyar Honvédség professzionális alapokon működik, amelynek célja egy kisebb, de magasabb szinten kiképzett és felszerelt haderő fenntartása. A jelenlegi biztonsági helyzet azonban sokak szerint új érveket hozott a sorkatonaság mellett.

A sorkatonaság visszaállításának egyik legerősebb érve a társadalmi ellenálló képesség növelése. Egy kötelező katonai szolgálat nem csupán fegyveres kiképzést jelentene, hanem alapvető honvédelmi, katasztrófavédelmi és túlélési ismeretek elsajátítását is. Egy olyan korszakban, amikor a hibrid hadviselés, a kibertámadások és a civil infrastruktúra elleni fenyegetések egyre gyakoribbak, az alapvető védelmi tudás széles társadalmi körben való megléte komoly stratégiai előnyt jelenthet.

Emellett a sorkatonaság a haderő létszámproblémáira is választ adhat. Számos európai ország küzd azzal, hogy elegendő katonát toborozzon a professzionális hadseregbe. A kötelező szolgálat ugyan nem helyettesíti a hivatásos katonákat, de biztosíthat egy szélesebb tartalékos bázist. Egy jól szervezett rendszerben a leszerelt sorkatonák tartalékosként továbbra is mozgósíthatók maradnának, ami krízishelyzetben jelentősen növelheti az ország védelmi kapacitását.

A sorkatonaságnak ugyanakkor komoly ellenérvei is vannak. Gazdasági szempontból jelentős költséget jelenthet a rendszer újbóli kiépítése: laktanyák, kiképző infrastruktúra, felszerelés és személyzet szükséges hozzá. Ráadásul a fiatalok hónapokra vagy akár egy évre való kivonása a munkaerőpiacról és az oktatásból gazdasági és egyéni szinten is terhet jelenthet.

Társadalmi szempontból is kérdéses, hogy a mai generáció mennyire fogadná el a kötelező szolgálatot. A 21. századi társadalmak erősen individualizáltak, a személyes szabadság hangsúlya pedig sokkal nagyobb, mint a sorkatonaság korábbi korszakában volt. Emiatt egy ilyen döntés politikailag is megosztó lehet.

Mindezek ellenére a jelenlegi geopolitikai környezetben nehéz figyelmen kívül hagyni a honvédelmi felkészültség jelentőségét. Az elmúlt évek azt mutatták, hogy Európa biztonsága nem magától értetődő. Egy modernizált, rövidebb idejű, a hagyományos katonai képzés mellett civil védelmi és technológiai kompetenciákat is oktató sorkatonai rendszer kompromisszumos megoldást kínálhat. Nem feltétlenül a régi modell visszahozásáról lenne szó, hanem egy korszerű, rugalmas honvédelmi képzésről, amely erősíti a társadalom biztonságtudatát.

Magyarország számára tehát nem az a kérdés, hogy visszatérjünk-e a múltba, hanem az, hogy hogyan alkalmazkodjunk egy megváltozott világhoz. A sorkatonaság modern formában történő visszavezetése – megfelelő társadalmi párbeszéddel és reformokkal – nem feltétlenül visszalépés, hanem inkább egy olyan eszköz lehet, amely növeli az ország biztonságát és ellenálló képességét egy egyre kiszámíthatatlanabb nemzetközi környezetben.