A keleti front mellett megnyílt a közel-keleti front is, így most már egyértelműen kimondható, hogy világháború van. Egyelőre két fronton csapnak össze a két szövetségi rendszer hadseregei, de nyilvánvaló, hogy a konfliktus egyre csak szélesedni fog. Elemzés.

A két világháborút lezáró békerendszer úgy-ahogy működött 1989-ig, amikor az úgynevezett keleti blokk a Szovjetunió végzetes meggyengülése miatt szétesett.

Az azt követő több mint harminc év első évtizedei a kapitalizmus totális győzelmét mutatták, de a kétezres évek első felétől láthatóvá vált, hogy vannak bajok. Egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a bolygó jelentős része nem kedveli, hogy a helyi üdítőitala helyett Coca-Colát kell innia; hogy csak akkor lehet civilizált, ha olyan vezetőket választ, akiket Washingtonban is szeretnek; valamint hogy akkor számít „jó” országnak, ha gazdaságát tőkealapoknak adja át.

A konfliktusok egyre csak gyűltek, és a „lázadók” élén egyszer csak megjelent Kína, ez a hatalmas ország, amely az orosz összeomlás után is kommunista – na jó, legalábbis szocialista, de leginkább államkapitalista elveket vall. Ezek az elvek bizony szembemennek a szabadkereskedelemmel, a demokráciaexporttal és a Google általi 0–24 órás megfigyeléssel (helyette ők állami megfigyelést alkalmaznak).

Aztán jött a Covid, kifordítva a világot a sarkaiból, majd kipattant az orosz–ukrán háború, amely nyilvánvalóan nem helyi konfliktus, hanem két szövetség háborúja egy nagyon fontos geopolitikai térségért.

USA és barátai, valamint Oroszország és barátai mérkőzése.

Aztán hosszas előkészítés és regionális konfliktusok után most megnyílt a front a Közel-Keleten. Itt az USA, Izrael és a szunnita arab államok kerültek szembe a síita Iránnal és annak szövetségeseivel, Kínával és Oroszországgal.

Elmondható tehát, hogy immár világháborúban vagyunk: lehullt a lepel.

A világ döntéshozói olyan konfliktusokba keveredtek, amelyeknek – legalábbis jelenleg úgy tűnik – nincs békés megoldása.

Mindannyian tudjuk, hogy semmilyen háborúnak nincs értelme. A szemben álló felek rendszereiben mindenhol van olyan, amit támogatni lehet, és van olyan is, amiről csak öklendezve lehet beszélni.

A háború még csak most kezdődik. A legutóbbi két világégés összesen harminc évet ölelt fel; felfoghatatlan borzalmakat, százmilliók halálát, országok teljes pusztulását hozta magával.

A most kezdődő világégésről nem tudjuk, meddig fog tartani, és hogy a végén egyáltalán marad-e élő ember a bolygón.

Isten irgalmazzon mindannyiunknak.