A The Cure pályafutása során először nyert Grammy-díjat, azonnal kettőt is, mégsem jelent meg a díjátadó gálán, se Robert Smith, se Reeves Gabriel, se Simon Gallup, se Roger O’Donnell, se Jason Cooper. A hiányzás oka tragikus volt: a zenekar tagjai egykori zenésztársuk temetésén vettek részt.

A Songs of a Lost World elnyerte a Legjobb Alternatív Zenei Album díját, míg az „Alone” című dal a Legjobb Alternatív Zenei Produkció kategóriában győzött. A zenekar azonban nem Los Angelesben ünnepelt, hanem búcsúzott: Perry Bamonte, a The Cure egykori tagja 65 éves korában hunyt el decemberben, temetése a díjátadó napjára esett.

A The Cure több mint négy évtizede építi azt a fekete, csodálatos melankolikus esztétikát, amelyben a veszteség, a gyász, az elmúlás nem póz, hanem tapasztalat. A legnagyobb tapasztalás. Az öröm és a bánat, a két legszebb érzés elképesztő varázsa szól a hetvenes évek óta. Ezúttal a zenekar nem „eljátszotta” ezt a hangulatot — megélte. Miközben a popipar ünnepelt, ők egy ravatal mellett álltak. Persze a fiúk nem sírnak. bömbölnek, gyászolnak, és várják a halált. Amelynek elfogadása mindennél fontosabb. Anélkül nincs öröm, nincs élet.  

Bamonte fontos alakja volt a zenekar történetének: a nyolcvanas évek közepétől lett The Cure-os, 1990-től már pengetett, 2005-ben eltávozott, majd 2022-ben újra csatlakozott a The Cure-hoz, és részt vett a Shows of a Lost World koncertsorozaton is, és az idei turnéra is készült. Halála nemcsak egy zenész, hanem Andy Anderson után egy a The Cure újabb pótolhatatlan részének az elvesztését is jelenti.

Így írt Perryről a zenekar: Gitáron, hathúros basszusgitáron és billentyűs hangszereken játszott a Wish, a Wild Mood Swings, a Bloodflowers és az akusztikus kiadványok felvételein, valamint több mint 400 koncerten lépett fel 14 év alatt. 2022-ben visszatért a zenekarba, további 90 koncerten játszott – ezek közül sok a zenekar történetének legjobbjai közé tartozott.

A díjátadón végül Robert Smith írásos üzenetét olvasták fel, amelyben a zenekar köszönetet mondott mindazoknak, akik részt vettek az album megszületésében, és a rajongóknak, akik évtizedek óta kitartanak mellettük.

A The Cure Grammy-elismerése, életművük egyik csúcspontja egybeesett egy személyes veszteséggel. Mintha a zenekar saját, sötét univerzuma egy pillanatra átszivárgott volna a valóságba — és megmutatta volna, honnan szól ez a zene valójában.