Magyarországon 2026-ban három jobboldali párt indul jó eséllyel a választáson azért, hogy bejusson a parlamentbe.

Egy szélsőjobboldali szervezet, amely valószínűleg 5–8 százalékkal fog végezni, valamint két jobboldali-liberális szervezet, amelyek a hatalom megszerzéséért küzdenek.

Az egyik szervezet jó régóta hatalmon van, vezetője gyakorlatilag az elmúlt 35 évben még ellenzékből is meghatározója volt a magyar belpolitikának, ma pedig már lassan világhatalmi tényezővé növi ki magát, miközben jó jobboldaliként kizsákmányolja a dolgozókat, támogatja a multikat, a fizetős egészségügyet, a bankokat, szegény–gazdag vonalon szegregálja az oktatást, és természetesen a külföldi tőkénél csak a hazait szereti jobban.

Ezt az alakulatot szeretné leváltani egy, a kormányon lévő párt másod- és harmadvonalbeli sértődött embereiből verbuválódott szervezet, akik deklaráltan pont ugyanazt szeretnék csinálni, mint a jelenlegiek, csak azt állítják magukról, hogy ők nem lopnának egy fillért sem.

Móka és kacagás, hogy tényleg beszopja ezt a baromságot az ellenzékinek mondott sajtó – akik már 15 éve a sajtószabadságot elrabló jobboldali párt ellenében csinálnak minden évben milliárdos profitokat –, de az már nem, hogy nem írják le: a jelenlegiek sem lopnak, csak ilyen a kapitalizmus. Pár ezer ember kurvára meggazdagszik milliók kárára. Ennyi.

Node. A vicc az, hogy mindkét oldal annyira behergelte magát az igazába, hogy az látszódik: bármi is lesz az eredmény, azt nem fogja elfogadni a másik oldal.

Jó eséllyel 2026-ban kora este tüntetés lesz a Kossuth téren, és mindegy, ki nyeri meg a választásokat, nagyjából ugyanazok a beszédek fognak elhangzani, csak más beszélők szájából.

Tehát mindegy, mi van, itthon folytatódni fog a turbulencia két szervezet között, akik pont ugyanazt akarják, mint a másik.

Mindenünket elvenni, és közben azt hazudni, hogy ez a szabadság.