A magyar politika most egy pillanatra úgy tett, mintha nagykoalíció volna: minden parlamenti párt megszavazta a 14 havi nyugdíjat. Megható egyetértés – mint amikor a család összeáll, hogy közösen tologassa a kanapét a nappaliban, mert a ház alapjaihoz senki sem mer hozzányúlni.

Hirtelen mindenki megtalálta a számológépén a „plusz egy hónap” gombot, de a „rendszerreform” továbbra is rejtett funkció maradt. Mert a valódi, hosszú távú, kiszámítható nyugdíjrendszerhez nem elég egy újabb ajándékosztási szezon: ahhoz oda kellene állni a saját szavazóik elé, és elmondani nekik, hogy a matek már régen nem stimmel. Ehhez viszont bátorság kellene – és az most épp hiánycikk.

A nagykoalíció mögött valójában nem konszenzus van, hanem félelem. Félelem attól, hogy valaki kimarad a pénzosztós buliból, és a Fidesz majd elmagyarázza a választóknak, hogy „nézd csak, még ezt sem akarták odaadni neked”. Így aztán az ellenzék inkább beállt a sorba, nehogy rászáradjon a bélyeg, hogy „nyugdíjellenes”. A hatalomhoz nem érnek, a narratívát nem bontják meg, de szavaznak – és ezzel szépen belegyalogolnak abba a kormányzati díszletbe, amelyben ők legfeljebb statiszta lehetnek.

Pedig a Szolidaritás Pártja által javasolt, egységes 400 ezer forintos nyugdíj akár egy valódi nyugdíjas rendszerváltás nyitánya is lehetne. Egy egyszerű, érthető, kiszámítható modell: mindenki tudná, mire számíthat, és végre nem a politikai hangulat diktálná a megélhetést. De hát erre legyintenek a „függetlennek” kikiáltott megmondóemberek, akik már reflexből röhögnek mindenen, ami nem fér bele a status quo szűk kereteibe. Ahelyett, hogy vitára hívnák, csak röhögnek az egyenlőségen. Azon, hogy mindenkinek jusson normális nyugdíj.

A végeredmény: újabb foltozás egy olyan kabáton, amelyet már régen újra kellene szabni. Mindenki mosolyog, mindenki bólogat, a nyugdíjas pedig kap valamit – csak azt nem, hogy tíz év múlva is biztos legyen a rendszere. De amíg a politikai bátorság ritkább, mint a 13. és 14. havi juttatás, addig marad ez a nagykoalíciónak álcázott csendes félelem.