Két rész után is világos: Vince Gilligan új sorozata, A Pluribus, nemcsak erkölcsi kérdéseket boncol, hanem azt is megmutatja, milyen lenne, ha egy ártalmatlan fricska, – persze ártalmatlan bántalmazás nincs – szó szerint kiütne. Itt tényleg nem csak elfojtják az érzésüket a befogadó lények, ha bunkók voltak velük – a világot uraló földönkívüliek rendszerében a rosszindulat testi tünet. Kellemetlen? Igen. Nevelő hatású? Valószínűleg.

A főszereplő, Rhea Seehorn (akit az ember már reflexből Saul Goodman oldalán keresne cigiszünetben) most egy leszbikus írónőt játszik, aki próbál ember maradni egy olyan világban, ahol a morál, az erkölcs mindenkire rá van kényszerítve. Seehorn – ahogy mindig – szétsugározza a képernyőt, és az ember néha tényleg elgondolkodik: lehet, hogy Gilligan nemcsak rendezőként szereti őt. A rendező elmondása szerint Seehornra írta a szerepet, ezért rögtön el is temetteti vele sorozatbéli szerelmét. Frankón ásóval és csákánnyal, hagy szenvedjen. Seehorn csak Vince Giilligané lehet.

Az alapötlet zseniális: mit ér az erény, ha muszáj? Ha a jóság nem választás, hanem testi reflex? A Gilligan-féle univerzumban nincs se drog, se pénzéhes ügyvéd, se autómosó, se kopasz kövér nyomozó, ellenben a moralizálás olyan dózisban érkezik, hogy még Walter White is visszasírná a kémia szakkört.

A képi világ itt is lehengerlő: a Breaking Bad poros horizontjai, kihalt széles utcái és szimbolikusan elrepülő gépei (belülről is megmutatva) mind visszaköszönnek, csak most egy steril, „tökéletes” világ díszleteként. Ahol szondával működik az autó, ezért kocsit kell lopni ahhoz, ha részegen akarsz korházba menni. Hazudni vagy túlélni, igaznak lenni és meghalni? Na erre varrjanak gombot a földönkívüliek.

A sorozatban a bűn hiánya a feszültség forrása és minden mögött ott lebeg az emberi gyarlóság, csak most tisztára mosva, csak Gilligan ezúttal meth helyett erkölcsöt főzet az élet elnevezésű laborban.

És bár fura, hogy eddig csak két részt lehetett megnézni, valahol jó is így. Visszahozza azt az Isaura-érzést, amikor még tudtunk várni valamire – csak most nem arra, hogy Leoncio végre megdugja-e Isaurát, hanem hogy ez a sorozat bárcsak ne érjen véget soha.

Mert olyan, mint az élet: lassú, bonyolult, gyönyörű – és teljesen felesleges tiltakozni ellene, hisz a végén úgyis meghalunk. Addig meg nézzük, ahogy Rhea Seehorn tökéletesen játssza el, hogy még mindig van értelme jónak lenni.

Vagy rossznak.

Pluribus (PLUR1BUS)
Rendező: Vince Gilligan
Főbb szereplők: Rhea Seehorn, Karolina Wydra, Carlos Manuel Vesga
Platform: Apple TV+