2023. október 7-e nem egyszerűen egy dátum volt a naptárban. Az a nap a 21. század egyik legsötétebb napja lett, amikor a Hamász nevű terrorszervezet lemészárolt, elhurcolt, megkínzott és megégetett ártatlan embereket – izraeli állampolgárokat, köztük nőket, gyerekeket, idős embereket, civileket, akiknek egyetlen „bűnük” az volt, hogy zsidónak születtek.

Ez nem háború volt. Ez pogrom volt. A modern idők legbrutálisabb, legnyíltabb antiszemita vérengzése.

A támadók parancsa nem katonai célokat szolgált. A cél maga a gyűlölet volt – a megsemmisítés, a félelem, az emberi méltóság teljes letaposása. A bulikon táncoló fiatalokat gépfegyverrel lőtték le, a menekülő anyákat gyerekeikkel együtt végezték ki. Több mint 1200 halott, százak elhurcolva Gázába, akik közül sokan azóta sem tértek vissza. Néhányukat már csak holtan.

És miközben Izrael gyászolt, miközben a világ civilizált része döbbenten nézte, hogy 2023-ban, Európa és az ENSZ korában újra megeshet ilyesmi, akadtak olyanok, akik tapsoltak. Akik „ellenállásnak” nevezték a mészárlást. Akik zászlókat lengetve, transzparenseket tartva „felszabadításról” beszéltek, miközben a szó, amit keresnek, inkább a megsemmisítés.

Mert mondjuk ki: a Hamász ideológiájának lényege nem a szabadság, hanem a zsidók eltörlése. Ez nem politikai vita, nem földrajzi kérdés, nem nemzeti önrendelkezés – ez tiszta, csupasz gyűlölet. Aki pedig ezt támogatja, akár tudatosan, akár naivan, az az emberiesség határán kívül áll.

Megdöbbentő és szomorú, hogy még Magyarországon is voltak ráadásul az évfordulón, akik nyíltan a palesztin „ügy” mellett tüntettek, miközben a Hamász embereket vágott le, mint az állatokat. Mert ez már nem a népek közti szolidaritásról szól, hanem arról, hogy az erkölcsi iránytű megbolondult. Hogy a gyűlölet narratívája divatos lett, és a történelem tanulságai feledésbe merülnek.

Van, aki azt mondja, „de hát a palesztinok is szenvednek”. Igen, szenvednek – elsősorban a Hamász miatt, amely évtizedek óta túszul ejti őket is, miközben Izraelre lő, kórházak alá telepíti rakétáit, és gyerekeket használ pajzsnak. Ez a szervezet nem felszabadít, hanem elnyom. Nem épít, hanem rombol.

A zsidó nép a holokauszt után azt hitte, hogy a világ tanult. Hogy a „soha többé” több lesz puszta jelszónál. 2023. október 7-én kiderült, hogy nem tanultunk semmit. Mert miközben még most is zsídó halottakkal kereskednek és élőhalott zsidókat pincékben tartanak fogva, a világ fővárosaiban emberek masíroztak, és Izrael „bűneiről” kiabálnak. Micsoda erkölcsi vakság!

Izrael most nemcsak a saját biztonságáért harcol, hanem azért is, hogy a civilizáció határai ne csússzanak tovább a sötétség felé. Hogy a világ ne szokjon hozzá a terrorhoz, mint a mindennapok részéhez. Hogy maradjon még értelme a szónak: ember.

És nekünk, innen, Európa közepéről is kötelességünk kimondani: nincs olyan politikai ügy, nincs olyan sérelem, amely feljogosítana bárkit ártatlanok lemészárlására. Nincs olyan ideológia, amely felmenthetné a gyűlöletet.

Aki az áldozatok mellett áll, az az élet mellett áll. Aki a Hamász mellett áll, az a halál oldalán. Ennyire egyszerű – és ennyire szomorú.