A várakozásoknak megfelelően erősen indult a politikai évad. Hiába dolgozik a parlamenten kívüli baloldal a sávos adórendszerért, a gyermekenként 100.000 forintos családi pótlékért, az ingyenes oktatásért és egészségügyért, a parlament első őszi napján természetesen nem az ország polgárait általában érintő ügyekről esett szó, hanem egy botrányról, amelynek részletei természetesen teljesen homályosak és zavarosak.

Az ellenzék a DK vezetésével pedofíliát kiált, a Fidesz tagad és fenyegetőzik, hogy mindenkit feljelent, aki rágalmazni meri őket.

A politikusok persze jól megszokott módon úgy fogalmaznak, hogy azt nehéz lenne rágalmazásnak minősíteni. Inkább kérdeznek, sejtetnek – például amikor Arató Gergely felteszi a kérdést Semjén Zsoltnak, hogy mit tud egy bizonyos „Zsolti bácsiról”, akinek állítólag fiúkat vittek a nevezett intézetből.

A politikai táborok természetesen a sajátjaiknak hisznek. Egy ilyen ügyben persze nehéz is igazságot tenni, és sokszor valóban elég a vád elhangzása: utána próbálja magát bárki tisztára mosni. Ezt gondolhatják a DK-ban vagy akár a Tiszában is.

A Fidesz azonban szokás szerint nem hátrál meg, és egyelőre úgy tűnik, képes lesz kezelni az ügyet. Bekeményítenek, tényeket – vagy legalábbis tényeknek látszó állításokat – fogalmaznak meg, amelyeket erőteljes üzenetekkel juttatnak el „a zemberekhez”. Az ellenzék ezzel szemben a szokásos módon több vágányon halad.

Nem biztos például, hogy segít az ügyön, hogy a Kétfarkú Kutyapárt egyórás néma tüntetést szervez a Kossuth térre. Az eseményre eddig nem túl sokan jelentkeztek, és ha a botrány súlya ellenére is csupán egy-két ezer ember gyűlik össze – vagy még annyi sem –, az bizony beárazza az egész történetet.

Természetesen, mint mindig, most is a magyar emberek fognak veszíteni az ügyön, mert ismét nem róluk esik szó. Maga a botrány is homályba vész, és ki tudja: ha a Fidesz győztesen kerül ki belőle, akkor az nem Mohács lesz – ahogy azt sokan várnák –, hanem inkább egy Nándorfehérvári diadal. Az pedig, mint tudjuk, hetven évvel hosszabbította meg a középkori Magyar Királyság élettartamát, annak minden jó és rossz következményével együtt.