A Better Call Sault azért nézték az emberek, arra voltak kíváncsiak, azt akarták kukkolni, hogy a Breaking Bad szerencsétlen ügyvédbohócából, a meth-birodalom komikusnak tűnő, ám nagyon okos mellékszereplőjéből, hogyan lett Saul Goodman. Ez a spinoff sors.

A sorozat azonban megmutatta, hogy az elbaszott rákos kémiatanáron túl is van élet. A Better Call Saul sok szempontból még durvábban beszél a szabadságról, a morálról és a választásaink következményeiről, mint az elődje.

Az egyik utolsó epizódban, szinte mellékesen, egy unalmas konyhában játszódik a jelenet. Amire minden nő vágyik a Nők lapja szerint. Vágódeszka, szivacs, tésztaszűrő. Kim Wexler,  Saul volt csajának a férje hazahoz egy „nem igazi majonézt” a salátához. Kim azt mondja erre Ok. Kim barátnői is megjegyzik: ez bizony nem az „igazi”. Kim elfogadja a műt, a hazugot, a koppintást, a hamisítványt,  az utánzatot. Beletörődik. Eszi a műmajonézt..

Aki látta Kimet Jimmy oldalán, az tudja: ők ketten valójában szabadságban éltek. Vállalták a kockázatot, hogy nem követik a szabályokat, játszottak az élet peremén, tettek tönkre tönkretevésre ösztönző embereket, összeesküvéseket szőttek, és közben egymásban találtak otthonra. Ám Kim idővel úgy érezte: ez a szabadság üres, öncélú, és nem vezet sehova. Nem a cél hiányzott, hanem a súly. A morális felelősség, amit Jimmy rendre elbliccelt.

Ezért lépett ki Kim abból az életből. És most ott ül egy hétköznapi konyhában, műanyagos dobozok, barátnők üres csevegése és egy üveg nem igazi műanyag dobozos majonézutánzat között.

Inkább az illúziót választja: nem igazi, de legalább stabil. Nem szabadság, hanem biztonság. Nem Jimmy, hanem egy férj, aki mindig hazaállít valamivel a boltból.

Ez a jelenet többről szól, mint egy szendvicskrémről. Szól arról, hogy sokszor az emberi élet kompromisszumok sorozata. Hogy néha inkább a nem igazi majonézt választjuk, mert az „igazi” túl veszélyes, túl költséges, vagy túl nagy lelki súlyt cipel magával.

A kérdés csak az: vajon hosszú távon élhető-e ez a stratégia? Vagy a szabadság és az igazság – bármilyen fájdalmasak is – mindig bekopognak az ajtón?

Kim Wexler a műmajonézt választotta. A biztonságos halált.