A politika világában is vannak multik, csak ők nem cipőt, nem telefont, hanem illúziót árulnak.

A Tisza párt most megmutatta, hogy mennyire jól tanult a nagyvállalatoktól: ha baj van, nem pánikolni kell, hanem előkapni a válságkezelési kézikönyvet, amit a nemzetközi PR-cégek az elmúlt évtizedekben izzadva írtak.

Egy kis kiszivárgás? Semmi gond, ebből még lehet „termékbevezetés”.

Az egész ott indult, hogy kikerült egy papír, ahol a párt komoly, többkulcsos adórendszeren rágódott. Az uniós emberük, Tarr, pedig olyan őszintén mondta ki, amit amúgy minden politikus gondol: előbb nyerjük meg a választást, aztán úgyis azt csinálunk, amit akarunk. Ez persze nem kifejezetten a kampányplakátra való bölcsesség.

A Fidesz sem hagyta annyiban: milliárdos gépezettel rárepült, és olyan hatékonysággal szórta a Tisza terveit, mint egy akciós szórólapot a postaládákba. A narratíva egyszerű volt: „nézzétek, ők többkulcsos adót akarnak, biztosan a ti pénzetekre hajtanak”. És lám, a pánikreakció megszületett, mintha egy rossz PR-os tréningjén lennénk.

Előbb jött a tagadás, ahogy a multiknál szokás: „nem is úgy van, nem is az, félreértették”. Aztán, mivel a válság nem akart múlni, előhúzták a második trükköt: a „light” verziót. A többkulcsosból hirtelen lett egy többkulcsos-mínusz, amelyben ünnepélyesen kijelentik: a gazdagok adója bizony nem fog emelkedni. Ez az a pillanat, amikor a reklámfilmben a mosóporból „új, még kímélőbb formula” lesz.

Így néz ki, amikor a politika és a multik PR-os agytrösztjei kéz a kézben járják a válságmenedzsment táncát. Nincs itt semmi új: előbb letagadni, aztán finomítani, végül mosolyogva eladni a gyengébb változatot. A választó pedig csak áll, mint a vásárló az áruházban, aki rájön, hogy ugyanazt a terméket kétszer drágábban sózták rá – csak közben még el is hitették vele, hogy ez most a „prémium kiadás”.