A KSH szerint 2021 és 2025 között a magyar reálbérek 27–28 százalékkal emelkedtek. Ez elsőre jól hangzik: mintha majdnem egyharmaddal többet érne a fizetésünk. Csakhogy a valóságban sokan inkább azt érzik, hogy a pénzük gyorsabban fogy el, mint korábban. Hol az igazság?

A KSH friss jelentésében azt írja, hogy júniusban a teljes munkaidőben dolgozók átlagosan 704 ezer forint bruttót, illetve 484 ezer forint nettót kerestek Magyarországon. A reálkereset 4,8 százalékkal nőtt, így a bérek vásárlóereje az inflációt meghaladva erősödött. A mediánkereset, ami a „tipikus” dolgozó fizetését mutatja, bruttóban 567 ezer,

nettóban 395 ezer forint volt,

mindkettő több mint tíz százalékkal magasabb az előző évinél.

Infláció és bérek: számháború

Az elmúlt öt évben az infláció összességében 30 százalék körül alakult. A bérek pedig ugyanebben az időszakban nominálisan 60 százalékot nőttek. Matematikailag ebből tényleg kijön a reálbér-emelkedés.

De kérdezzük meg magunktól: tényleg olcsóbb lett az élet? Jobban tele van a kosarunk a boltban? Vagy csak ugyanazt vesszük drágábban, és néha még azt sem?

Az átlag mögött a valóság

A statisztikai átlag mindig torzít. A béremelkedés főleg a nagyvárosokban, a multinál dolgozóknál és a magasabb keresetűeknél látványos. A kisebb településeken, a közszférában vagy a minimálbéren élők sokszor alig érzik a javulást – sőt, ők inkább lemaradásról beszélnek.

A mindennapok tapasztalata

Egy 2021-ben 250 ezer forintos nettó bér ma valóban lehet 400 ezer. Csakhogy a 2021-es 250 ezres fizetésből kijött a csekk, a bolt és néha egy étterem. A 2025-ös 400 ezresből kijön a csekk, a bolt – de az étterem már sokaknak luxus.

Papíron tehát előrébb jutottunk. A boltban viszont inkább azt érezzük, hogy egy helyben toporgunk – vagy lassan csúszunk vissza.

És itt jön a feketeleves: hiába szép a reálbér-statisztika, a mindennapi kiadások jóval gyorsabban futottak fel. Az élelmiszerárak például 2021 és 2023 között több mint duplájára emelkedtek – csak a liszt 44 százalékkal, az étolaj 27 százalékkal, a tojás 25 százalékkal, a tej pedig 22 százalékkal drágult. Aki tehát ugyanazt a bevásárlókosarat viszi haza, mint néhány éve, az pontosan érzi: nem marad több pénze hó végén, hiába nőtt a fizetése.

Az albérletárak sem kímélték a pénztárcát: Budapesten és a nagyobb városokban a lakbérek mára sok esetben megduplázódtak, és 2025 elején is újabb 9–10 százalékos emelkedést mért a KSH. Így történhet meg, hogy miközben papíron 27 százalékkal jobban élünk, a valóságban a kenyér, a tej és a tető a fejünk felett minden fillért elnyel.

Lehet tehát a számokat lobogtatni, hogy „mégiscsak jobban élünk”. Csakhogy a gazdaság nem statisztikai átlagokban létezik, hanem a mindennapi életben. Ott pedig a legtöbb magyar ma nem 27 százalékos javulásról, hanem arról beszél, hogyan lett a hús hétvégi étel, a sajt luxuscikk, a nyaralás pedig elérhetetlen álom.