Hát megint elindult a jól ismert ellenzéki körhinta: “Orbán elnök lesz, úgy talán megússza” – hangzik fel a kampányközegben.

A liberális véleményvezérek – akik a sajtó aktuális megmondói is – most is csak ezt tudják dobni a témába, mert semmit sem tudnak elmondani arról, hogy mit kínálna a választóknak a Tisza-csapat. Csak a szlogenek maradnak, mint a morzsák a sarokban, amiket már maguk sem akarnak összesöpörni. 2050-re majd lesz valami, de 30 év múlva biztosan, meg jogállam, es a szokásos semmitmondás.

Orbán közben nyugodtan kortyolgatja a taktikai lattéját: újra csalinak dobják ki neki a “köztársasági elnök” fantomjátékot – mert azzal legalább lehet beszélni valamiről, ha másról nem.

De ne izguljunk: az ellenzéknek ez jó — mindig így működik. Miközben a Fidesz már esélyesen be is fejezte a végjátékot, az ellenzék és a liberális sajtó abban bízik, hogy a fantáziadús pletyka valahogy kampánytémává válik. Olyan ez, mint amikor egy társulat üres kézzel áll fel a színpadra, és reménykedik, hogy a közönség tapsol a semminek.

Persze egyre szaporodnak az elemzők is, akik hatalmas komolysággal magyarázzák a bizonyítványt: „Orbán menekül, Orbán trükközik, Orbán átírja a szabályokat.”

Ugyan már! Orbán nem menekül, hanem mosolyogva nézi végig, ahogy ők magukat átelemzik a padló alá.

Az igazi átverés mindig ugyanaz: nem Orbán veri át őket, hanem ők verik át saját magukat, újra meg újra, mert még mindig nem értik a leckét.