Újabb hónap, újabb gyomros a magyar gazdaságnak: 2025 júniusában 4,9%-kal esett vissza az ipari termelés az előző évhez képest, és még májushoz képest is 1,2%-kal csökkent, adta hírül a KSH. Lehet persze továbbra is „háborús inflációzni” meg „brüsszelezni”, csak közben már a gépek is unják – megállnak, mint a kormányzati észjárás.

Hiába a százmilliárdokkal kitömött nemzeti iparfejlesztés, ha az egyetlen dolog, ami termel, az a propaganda. Az élelmiszeripar és az elektronikai ágazatok alig emelkedtek, de a kulcsfontosságú járműgyártás összeomlott – márpedig ez a magyar gazdaság egyik utolsó bástyája volt. Most az is roskadozik.

És ne legyenek illúzióink: az év első felében összesen 3,9%-kal kevesebbet termelt az ipar, mint 2024-ben. Ez már nem „átmeneti megtorpanás”, ez már rendszerszintű kóma. A rezsihazugság, a kínai gigaprojektek, a mesterségesen életben tartott “munkaalapú társadalom” mára olyan lyukakat ütöttek a gazdaságon, amiket már nem lehet se plakáttal, se nemzeti konzultációval betömni.

Ha a kormány gazdaságpolitikája gyár lenne, már rég bezárták volna veszteség miatt. Ehelyett tovább termeli a válságot – uniós pénz, racionalitás és hosszú távú gondolkodás nélkül. Magyarország tehát halad előre a szuverenitás felé. Csak épp termelés, beruházás és növekedés nélkül. Ami maradt, az a lejtő – és a miniszterelnök optimizmusa, ami egyedül még növekvő pályán van.