Van az a pillanat, amikor az ember elgondolkodik: vajon ezért találtuk fel az áramot? Hogy egy Steve Aoki nevű, mások zenéjét lejátszó, DJ-nek csúfolt szórakoztatóipari mágust nézzünk, amint cukorhabos friszkókkal dobálja meg az önként jelentkező közönséget? Hát igen. A Budapest Parkban nemrég egy újkori rituálé zajlott: a fiatalság ünnepelte, hogy végre nem kell gondolkodni, csak ugrálni és örülni, ha tortával fejbe vágnak.

Régen a tortát megették. Ma az arcodra dobják, és azt mondják: ez művészet, ez happening, ez performance. A közönség pedig nem csak hogy nem menekül, hanem kéri: „Steve, ide is, nekem is! A homlokomra! A szelfi miatt!”

Az ifjúság láthatólag elhagyta a könyvtárakat, a galériákat, a vitafórumokat – és most boldogan hempereg a tejszínhabban. Kérdés, hogy ez még kultúra-e, vagy már csak kolesz szagú tombolás a lejtőn lefelé.

De legyünk igazságosak: legalább nem kell félniük a gondolatoktól. A torta megvéd tőlük.

Szeretnél egy rövidebb verziót vagy inkább egy karcosabb hangvételűt?