Jó reggelt, magyar politikai disznóól! Beütött a nyár, és Rogán doktor kinyitotta a füstös trükkzsákját. Mi van benne? Nem inflációkezelés, nem bérkorrekció, nem rezsiigazság – hanem Dopeman. A köztársasági G. A nemzeti buddhista gengszter, akit most szépen beledobnak a „liberális” palacsintába, csak hogy elvigye a show-t arról, hogy a gazdaság konkrétan ki van fingva.

És persze Magyar Péter se marad ki a műsorból. Ne feledjük, ő se a rendszer ellensége – ő maga a rendszer. Rogán találmánya, mint az e-papír vagy a Barbi. Amikor már kezd unalmassá válni a „bukott miniszter exférje”-kártya, dobnak mellé egy füstbombát, amit Dopemannek hívnak, és röhögnek a markukba.

Dopeman közben bölcsen mantrázza, hogy ő nem politikus, hanem „úton járó lény”, aki a szenvedés okait kutatja, meg a pénzét egészségre ártalams Redbullmásolattal, és uzsorahitelelle. Miközben a fél ország erről beszél, még a kibaszott szócikkis, nem arról, hogy gyakorlatilag kurvára leállt a gazdaság. Hogy minimálbéremelés sehol, kilátás meg annyi, mint egy beszívott vakondnak a Gellért-hegyen.

De ne legyünk igazságtalanok. Dopeman legalább szórakoztat. Amit a lukas zoknis gazdagokra irigy Hadházy, vagy Magyar Péter seggét nyaló jámbor ellenzék nem tud.  Dopeman a puzséri pillanat, csak több fucking worlddel, kevesebb irodalmi hivatkozással, és keleti bölcsességgel átitatott whiskeys böfögéssel.

És most ő a téma. Mert könnyebb Dopemanról pofázni, mint arról, hogy a fiatal tanárok takarítanak este, hogy kipattinthassanak egy albérletet. Mert egyszerűbb a kommentek között pörögni azon, hogy „na végre valaki kimondja”, minthogy rájöjjünk: ezt is Rogán írta meg. Ez egy kibaszott forgatókönyv. Mi meg, mint a hülye statiszták, állunk a díszlet mögött és várjuk, mikor szólnak be, hogy „vágás”.

És hagyjuk már ezt a „régen milyen volt” narratívát. Mindenki volt már valamilyen. Dopeman volt gengszterrapper, volt utcai forradalmár, volt politikusjelölt, volt kocsmai bölcs, most meg a rendszerrel flörtölő „rendszerellenes”. Ennyi erővel Orbánt is elő lehetne venni, amikor még a liberalizmus szakadt pulcsiját hordta a 90-es években. Csakhogy neki azóta volt egy teljes rendszere, amiben meggazdagodott. Dopeman meg kapott egy mikrofont és egy statisztaszerepet. Boldogulj geci!

Tisztelet a csávónak, de ez most nem egy elbaszott szabadságharc. Ez egy nyári propaganda trap. Mert nem az a kérdés, ki mit mond, hanem hogy kinek a szekerén utazunk szarrá drogozva.

A rendszer új kedvence nem Dopeman. Hanem az atbaszás. És abból bőven van.
Pénzt, jövőt, józan észt – mindent elvettek. De legalább van egy új műsor.

Csak épp a kibaszott kenyér nincs.