Megint felbőgtek a szirénák: jajj, szegény devizahitelesek! Meg kell őket menteni, jöjjön a kárpótlás, itt az új politikai csodaszer. Most épp a szélsőjobb fújja a harsonát, de már annyian kampányoltak vele, mint ahányan régen devizában álmodtak.

Csakhogy három dolgot mindig kihagynak ebből az „igazságbajnok” narratívából. És ideje lenne végre betolni őket a reflektorfénybe.

Első: a jól járók DVD-lejátszói.

Igen, sokan vettek fel kis összegű devizahitelt – nem házra, nem luxusra, csak egy kismotorra, egy lapostévére, egy szekrénysorra meg egy DVD-lejátszóra, hogy menjen az Üvegtigris a vasárnapi rántotthús mellé. A frank akkor olcsó volt, a törlesztő nevetséges, a cucc meg azonnal ott virított a nappaliban. Aztán pár év alatt simán visszafizették, és ma boldogan használják a devizás csillár alatt a forintos vízforralót. Ők is devizahitelesek voltak – csak ők nem üvöltenek most a kártérítésért. Csöndben röhögnek.

Második: a mentett gazdagok, akik nem kértek semmit – csak elfogadták.

A végtörlesztés nekik volt feltalálva. Mikor beütött a „segítség”, ők kicsengették egyben a csökkentett összegű tartozást, jóval az aktuális árfolyam alatt. Vették a frankhiteles házat, aztán visszafizették apróért – a különbözetből meg kijött a balatoni stég. Törvényes volt? Persze. De erkölcsös? Na, ez már más tészta.

Harmadik: a felelősök, akiknek sosem jár taps.

Ők azok, akik nem mentek bele a buliba. Nem hitelre vettek lakást, házat, abba való mikrót, nem devizából építkeztek, hanem annyit költöttek, amennyi volt. És most is nyögik az albérletet, nem hitelből, a munkájukból.

Lehet, hogy hosszabban gyűjtöttek rá, lehet, hogy nem lett lapos a tévé, csak gömbölyű – de nem estek pofára, és ma sem sírnak. Őket most ki fogja megjutalmazni? Ők miért nem kapnak kompenzációt az önuralomért?

A devizahitelezés valóban sokakat bedarált – de ez nem egy mese, ahol minden szereplő áldozat. Vannak benne nyertesek, csendes túlélők, okos spekulánsok és kőkemény józanok.

Ha most mindenkit egy kalap alá veszünk, és szélesvásznú kárpótlást osztunk, akkor pontosan azokat alázzuk meg, akik gondolkodtak, számoltak, kivártak.

És legközelebb, mikor jön a következő nagy pénzügyi csoda, mindenki be fog szállni – mert megtanultuk: akár nyersz, akár veszítesz, a végén úgyis jön az állam, és kifizeti helyetted a képmagnót, mert jön a választás.