Nagy médiafigyelmet kap mostanában, hogy az egykor Orbán hungarocellből készült fejébe belerúgó Pityinger László, alias Dopeman immáron Orbán Viktor mellett kampányol.

Újságunk kiadója Székely Sándor annak a bizonyos szobordöntése tüntetés egyik főszervezője volt, most a Szolidaritás Pártjának az elnöke és megkérdeztük, hogy mit gondol az ügyről.

Eszes Péter: Ma is ledöntené Orbán Szobrát? Elhatárolódik Dopemantól, akki régen Orbán stilizált fejébe rúgott, ma meg már őt magasztalja?

Székely Sándor: Persze, de csak ha egy Coca-Colás dobozra lenne feltéve Orbán, vagy bármely másik liberális politikus feje. A kapitalizmuskritika jóval fontosabb, mint az, hogy ki a miniszterelnök. Dopeman, meg azt csinál amit akar, sok dologban egyetértünk, sokban nem. Sohasem fogok elhatárlolódni attól, amit 2013 -ban csináltunk.

Eszes Péter: Több mint tíz éve volt a szobordöntés, de a szereplők közül páran még mindig itt vannak a közéletben. Mint az egyik főszervező, elmondaná, hogy pontosan mi és miért történ ott?

Székely Sándor: Nehéz ügy, nyilván én a magam és a szervezetem (Szoldaritás Mozgalom, a Szerk) szemszögéből tudom mondani a dolgokat. A szobordöntés végül is egy az Együtt párton belüli belső konfliktus miatt került sor. Az a párt több szervezetből állt össze, és mi, mint a legnagyobb szervezet, amely valójában egy alulról szerveződő, proli balos mozgalom volt, úgy éreztük, hogy mind politikailag, mind szervezetileg, totálisan háttérbe szorítanak minket Bajnai Gordon szakemberei és a Párbeszéd cinikus politikusai, no meg Juhász Péter, a Milla vezetője. Ezért találtuk ki, hogy egy ilyen erős akcióval jelezzük, hogy vagy figyeltek ránk jobban, vagy megyünk a magunk – radikális, baloldali útján.

Eszes Péter: Ez mintha eddig nem lett volna ismert. És mi lett az esemény utóélete?

Székely Sándor: Ez azt hiszem ismert. Végül megálapodtunk az úgynevezett szövetségeseinkkel, és nem csináltunk saját pártot. Óriási tévedés volt, mennünk kellett volna a magunk a útján, meggyőződésem, hogy az ország helyzete is máshogyan alakult volna.

E.P.: Mire gondol?

Sz. S.: Ha akkor nem állunk meg, saját pártot alapítunk, ma lenne egy erős kapitalista rendszerkritikus pártja az országnak, erős parlementi és önkormányzati jelenléttel. Valószínűleg nem lenne kétharmad sem. Órisái hibát vétettünk, azt hittük, hogy lehet a liberális politikusokkal, szervezetekkel érdemi és jó kompromisszumot kötni. Nem lehet. Őket csak hatalom érdekli és a pénz. Leszarják, megvetik és megalázzák azokat az embereket, akiknek nem az a véleményük, mint nekik. Ezzel a mentalitással, mi soha többet nem akarunk együttműködni.

E. P.: Oké, vissza a szobordöntéshez. Mi a véleménye Dopemanról, aki akkor Orbán fejébe rúgott, mára azonban a Miniszterelnök egyik legfőbb támogatója lett?

Sz. S.: Dopeman a barátom. Ritkán találkozunk, de akkor akár órákat is elbeszélgetünk, sportól, budhizmusról, életről, politikáról.

E.P.: Értem, jóban vannak, de mi a véleménye arról, hogy Orbánt támogatja? Maga nem ellenzéki?

Sz. S.: Abszolute nem értek vele egyet, szerinte Dop átált a sötét oldalra. De értem, hogy miért teszi ezt. Hiszen nálunk is nagy volt a kisértés. A vállalhatatlan külföldről támogatott, liberális hisztériát keltő pártokkal szemben a Fidesz mára – az összes borzasztó hibája ellenére – egy átlag magyar ember számára igenis vállalható párt lett.

Mi azért nem tudjuk felvállni a fideszt, mert az összes duma és ígérgetés ellenére, fulba nyomják a liberális gazdaságpolitikát, kiszolgáltatják az ország gazdaságát, a külföldi cégeknek, hatalmaknak, nem a magyar embereket támogatják, hanem a multikat, és igen, a saját zsebüket tömik. Így számunkra mint politikai közösség, csakúgy mint a liberálisok minden évben kitalált egyre gázabb jelöltjei, Orbán sem vállalható.

E.P.: Akkor mostanában nem fognak újabb szobrot dönteni, Pityinger úrral.

Sz. S.: Mint mondtam már, hogy ha ma szobrot döntenénk, akkor nem az Orbán szobrát döntenénk meg, hanem egy kólás üveget stilizált mását. Én nem sírnám el magam, ha Dope azon is ott lenne, csak azt az embert akit most éltet, pont a Coca–Colából él, szóval azt hiszem, azt nélküle csinálnák.