Most akkor hogyan is van ez? Ha valaki egy tudományos intézményt vezet, onnantól kezdve politikai agyhalottá kell válni? Mint egy pipettával kimért laboratóriumi csönd: se vélemény, se meggyőződés, maximum egy PhD a falon?

A Magyar Tudományos Dolgozók Szakszervezete most nagyon megsértődött azon, hogy a HUN-REN vezetője orbánista. Mintha nem volna egyértelmű: aki politikai meggyőződését felvállalja, az sért valamit. Mégpedig az íratlan szabályt: „Szabad véleményt nyilvánítani, de csak akkor, ha az nekünk tetszik.”

Mit tesz vajon a kulturális szakszervezet, ha megtudja, hogy a Nemzeti Múzeum vezetője, Demeter Szilárd 110 százalékos orbánista? Újabb közlemény, ráadásul vasárnap?

Most képzeljük el a fordítottját: ha egy kutató aláírja a 2019-es Színház- és Filmművészeti petíciót, az erkölcsi kötelesség; ha viszont valaki megjelenik egy fideszes eseményen, az összeférhetetlen. Ha valaki a Szolidaritás Pártja aktivistája, attól már nem lehetne tanszékvezető? Ha egy növénynemesítő DK-s, attól már csak kukoricát hánthat, de kutatási pénzre ne is álmodjon?

Vicces ország ez. Még a pártok is név nélkül szeretnék a szakértőiket: „bocs, Tamás, marha jó a klímastratégiád, de nem mondhatjuk be, hogy te írtad, mert múltkor lájkoltad a Mi Hazánkot/Fekete-Győr Andrást/Németh Szilárdot – attól függően, kinek a buborékjában vagyunk éppen.”

Bezzeg ha egy volt Fideszes friss pártjának biciklitúráján tekert volna az első sorban az akadémikus, akkor ő lenne a független sajtó címlapjain. A tudomány politikamentes, szokták mondani – csak az nem mindegy, hogy melyik politika alól.