Amikor Orbán Viktor bejelenti, hogy „bárkinek, bárhol” jár az első lakásra a 3%-os hitel, az ember egy pillanatra elhiszi, hogy ez az ország még működik. De csak egy pillanatra. Mert amit valójában látunk, az nem más, mint a gazdaságpolitikai kudarc szépen csomagolt elismerése: nincs növekedés, nincs beruházás, nincs fizetőképes kereslet – csak egyre több államilag támogatott hitel.

Hitelt adni ott, ahol pénz nincs, nem segély, hanem illúzió. A kormány nem a problémát oldja meg, csak az időt húzza – és közben a bankokat hizlalja. Mert a konstrukciók lényege nem az, hogy a rászorulók lakáshoz jussanak, hanem hogy a bankok garantált kamatbevételhez jussanak. Aki szegény, azt a bank eleve kiszórja. Aki gazdag, az kapja a „támogatott” hitelt. Így lesz a közpénzből célzottan magánnyereség.

Miközben a kormány a „fiatal családokat” emlegeti, valójában a hitelképességi küszöbön túl élők kapják a segítséget. A többiek? Nézhetik az ingatlanhirdetéseket és a lakásárak újabb emelkedését – amit épp ezek az intézkedések fűtenek tovább. A keresleti oldal élénkítése kínálat nélkül csak áremelkedéshez vezet, vagyis az egész újabb lufi, amit közpénzzel fújnak.

Ez nem lakáspolitika. Ez nem gazdaságélénkítés. Ez egy bukott gazdasági modell leplezése, ahol a valós teljesítmény helyett hitelezéssel próbálnak növekedést színlelni. A kormány nem segít a lakáshoz jutásban – csak a hitelhez jutásban. És a kettő nagyon nem ugyanaz.