Csiribí-csiribá, csiribú! Eltűnt az államadósság alacsony szintje, és hopp, visszajött… kétszer akkora kabátban, jelenti a hatóság. A varázslat sikeres: 2010-ben még riadtan nézegettük az adósságot, mint a gyerek a matekfüzetet, most meg büszkén mutogatjuk – „nézd anya, megnőtt!”

Ne legyünk igazságtalanok, ez nem csak úgy történt. Kemény munka van mögötte. Meg stadion. Meg harminchat szállodalánc. Meg egy-két vasútvonal, ami naponta három utast szállít, de abból kettő már dolgozik a Mészáros Holdingnál. A harmadik meg a sofőrje.

És milyen érdekes: míg az államadósság duplázódik, a NER-lovagok vagyona háromszorozódik. Mészáros Lőrinc például olyan ütemben gazdagodik, hogy ha csak két hétig nem nyilatkozik, már akkor is 20 milliárddal lett tehetősebb. A pénz nála úgy nő, mint a kerti gyom – csak nem lehet kiirtani.

A kormány szerint persze nincs itt semmi látnivaló. „Az adósság aránya GDP-hez mérten nem is olyan rossz!” – mondják, miközben a GDP-t felfújják, mint egy balatoni lángost: sok levegő, kevés tartalom. A vagyonosodás pedig teljesen természetes, hiszen „jókor voltak jó helyen”. Hát igen, például a közbeszerzések nyakában.

Közben az ország lakói is dupláznak – de nem a vagyonukban, hanem a havi rezsiben. És bár az életszínvonal nem nőtt a kétszeresére, legalább a kormánypropaganda azt mondja, hogy sikerült megőrizni a stabilitást. És ez igaz is: stabilan nő az adósság, stabilan dől a pénz a haverokhoz, és stabilan lapít mindenki, akinek nem jutott a tortából.

De ne keseredjünk el. A végén majd Mészáros visszavásárolja az államadósságot is. Saját pénzéből. És akkor végre tényleg nem tartozunk senkinek – csak neki.