A frissen alakult Szolidaritás Pártja elkötelezett a Magyar Szolidaritás Mozgalom célkitűzései mellett, és a mozgalommal szoros együttműködésben dolgozik. Ugyanakkor a párt önálló politikai szereplőként országos lista állításával kíván részt venni a 2026-os választásokon. A Szolidaritás Pártja nyitott a politikai együttműködésekre, de csak azokkal szervezetekkel melyek szuverenista alapokon politizálnak. A szuverenista baloldal nemzetállamokban gondolkodik, nem pedig a nemzetközi nagytőke álltal irányított és ellenörzött hatalmi/területi konglomerátumokban. A párt kizárólag a  legalkalmasabb helyi jelölteket indítja, ott, ahol valódi társadalmi támogatottság van. Kovács Eszter kérdezte Székely Sándort.

Kovács Eszter: Júniusban hivatalosan is bejegyezték a Szolidaritás Pártját. Miért döntöttek úgy, hogy mozgalomból párttá alakulnak?

Székely Sándor: Tizenhárom év után világossá vált, hogy nem elég az utcán tüntetni, megfogalmazni a dolgozó emberek érdekeit. Ha valódi társadalmi változást akarunk, akkor ahhoz hatalomra van szükség, és a hatalmat ebben a rendszerben a választásokon lehet megszerezni. Ezért döntöttünk úgy, hogy a Szolidaritás Mozgalom politikai párttá alakul, és elindul a 2026-os választásokon. A célunk az, hogy végre legyen egy valódi baloldali, szuverenista párt Magyarországon, amely nem a nagytőke, nem Brüsszel vagy Moszkva, hanem a magyar dolgozók érdekeit képviseli.

Kovács Eszter: Sokan úgy érzik, a baloldal elvesztette a kapcsolatot a hétköznapi emberekkel. Volt pár éve az ISZOMM-mal is egy kaland. Miben lesz más a Szolidaritás Pártja?

Székely Sándor: A Szolidaritás Pártja nem értelmiségi klub, nem PR-kampány terméke. Mi azokkal az emberekkel vagyunk kapcsolatban, akiknek 100.000 forint a családi pótlék döntő kérdés. Mi nem a multicégek, hanem az ápolók, buszsofőrök, tanárok oldalán állunk. Nem a tőkéseknek akarunk kedvezni, hanem a bérből élőknek. A programunk minden pontja a munkából élők érdekeit szolgálja. Az ISZOMM is így indult, de nem sikerült ezt a programot elterjesztenünk. Ahogy Huszti Andrea a párt alapító elnöke szerint annak jött el az ideje,

hogy valaki végre tényleg az emberekkel kezdjen el foglalkozni: ne csak a szavak szintjén, hanem tettekben is. A mindent leuraló fogyasztói társadalom, a kapitalizmus ellen nem elég közleményeket kiadni és TV stúdiókba járni, hanem muszáj példát mutatva, az emberekkel közösen dolgozni egyik másik alternatíva megvalósulásáért.

Kovács Eszter: Az adórendszert radikálisan átalakítanák. Sokan félreértik a sávos, többkulcsos adózást. Hogyan magyarázná el egyszerűen?

Székely Sándor: A többkulcsos adózás nem azt jelenti, hogy ha valaki egy forinttal többet keres, akkor hirtelen több adót fizet minden jövedelmére.

Csak az adott sáv fölötti részre vonatkozik a magasabb kulcs.

Mondok egy példát: ha valaki keres 3.200 eurót, akkor az első 1.000 euróra nulla adót fizet. Az 1.001 és 2.000 euró közötti részre 15%-ot, a 2.001 és 3.000 közötti részre 30%-ot, és csak a 200 eurós maradékra fizet 45%-ot. Így igazságos. Csak a leggazdagabbak fizetnek többet, és az ő többletükből lehet a szegényebbeket tehermentesíteni.

Kovács Eszter: A 90%-os adókulcs nem túlzás? Nem fognak elmenni a gazdagok?

Székely Sándor: Ha valaki havi 10.000 eurónál többet visz haza, annak nem okoz gondot, ha a többletjövedelme után 90%-os kulcsot fizet. Ez egy szimbolikus felső sáv, amely kizárólag az extrém jövedelmekre vonatkozik.

A célja az, hogy világossá tegyük: nem lehet közös társadalom ott, ahol egyesek fényűzően élnek, mások pedig ételt kérnek az iskolában.

Kovács Eszter: De mi van azokkal, akik trükköznek, hogy az alacsonyabb sávban maradjanak?

Székely Sándor: Igen, lesznek ilyen próbálkozások – mindig vannak. Ezért is kell megerősíteni az adóellenőrzést, a NAV kapacitását, és szigorítani a szabályokat. De ne felejtsük el: ma is csalnak, csak most a gazdagoknak kedvez a rendszer. Mi nem üldözni akarjuk az embereket, hanem igazságot tenni. Aki sokat keres, az járuljon is hozzá többel. Ez ennyire egyszerű.

Kovács Eszter: Sok kritikát kaptak a pizza-hasonlatért. Mit gondol erről?

Székely Sándor: Szerintem a pizza-hasonlat továbbra is jó: ha bemész egy pizzériába, és kérsz egy szeletet, az olcsó. A második már kicsit drágább, a harmadik még drágább. De az első szelet ára nem változik attól, hogy még kérsz hozzá. Az a baj, hogy akik kinevették ezt, azok soha nem osztoztak semmin. Nekik egy szelet is sok a másiknak.

Az adórendszer nem poén, hanem morális kérdés. Milyen társadalmat akarunk? Ahol a milliárdosok röhögnek rajtunk, vagy ahol mindenki méltósággal él?

Kovács Eszter: A programjukban az is szerepel, hogy a profitnak nincs helye az egészségügyben. Hogyan képzelik ezt el?

Székely Sándor: A magánegészségügy ma elszívja az orvosokat, a nővéreket, a tudást az állami rendszerből. Miközben a többség nem engedheti meg magának, hogy fizessen. Ez elfogadhatatlan. Mi azt mondjuk: vagy közösségi ellátás van, vagy nincs semmi.

Az orvos gyógyítson, ne pénzt számoljon. Államosítjuk a magánegészségügyet, és újraépítjük az állami rendszert úgy, hogy ne kelljen senkinek sorba állni, ne kelljen borítékot adni, és ne kelljen rettegni egy diagnózistól.

Kovács Eszter: 100.000 forint családi pótlék? Nem túl merész?

Székely Sándor: Miért lenne? Egy gyerek felnevelése havi több százezer forint. Ma a családi pótlék 2008-as szinten van. Ez bűn. Mi nem adómentességet adunk a gazdagoknak, hanem biztos jövedelmet a szegény családoknak. A 100.000 forint egy gyermek számára nem luxus, hanem minimum. És nem segély, hanem befektetés a jövőbe.

Kovács Eszter: A reklámok betiltása nem túllépés?

Székely Sándor: A reklám ma nem szórakoztat, hanem manipulál. A cégek milliárdokat költenek arra, hogy befolyásolják a döntéseinket, a gyerekeink gondolkodását, az életmódunkat. Ez nem szabadság, hanem piaci diktatúra. A figyelem nem eladó. Az emberek nem plakáthelyek. Aki el akar adni valamit, tegye transzparens módon – ne agymosással.

Kovács Eszter: Visszahoznák a sorkatonaságot. Ez nem szembemegy a szabadsággal?

Székely Sándor: Nem hadsereget építünk, hanem közösséget. A sorkatonaság nálunk nem háborús felkészülés, hanem közösségi szolgálat. Minden 18 éves fiú fél évet kaphat, hogy megtanulja: hogyan kell életet menteni, hogyan kell védekezni katasztrófa esetén, hogyan kell együttműködni. A nőknek is lehetőség lesz erre. Nem fegyelemre van szükség, hanem tudásra. És ezt csak együtt lehet megtanulni.

Kovács Eszter: A zebra mostantól járda? Ez mit jelent pontosan?

Székely Sándor: A gyalogosok ma veszélyben vannak. A város a járműveké, nem az embereké. Ezt megfordítjuk. A zebra ezentúl jogi értelemben is a járda meghosszabbítása lesz: a rizikósabb helyeken meg kell állni előtte, kötelező lesz GPS-es autütervezpkbe a zebrás kiegészítő, rendszeres karbantartás és este is látszódni fognak a zebrák. A városi sebességhatárt 30 km/h-ra csökkentjük a zebrák közelében, mert egy élet többet ér, mint 10 perc.

Kovács Eszter: Lesz ingatlanadó is. Ez nem fogja a kis lakástulajdonosokat sújtani?

Székely Sándor: Nem a saját lakásért kell majd adót fizetni. Hanem azért, ha valakinek 5-10 lakása van, és azokat üresen tartja vagy extraprofitért kiadja. A lakhatás jog, nem befektetés. A spekulánsokat akarjuk megállítani, nem a kisnyugdíjasokat.

Az üres lakásokat visszavezetjük a lakhatás körébe. És elkezdjük felszámolni az albérletmaffiát.

Kovács Eszter: Mit jelent, hogy az állami támogatás csak közösségi szövetkezetnek jár?

Székely Sándor: A közpénz nem lehet magánprofit forrása. Túl régóta öntjük a milliárdokat a nagyvállalkozók zsebébe. Elég volt. Aki közösségi célra dolgozik, szövetkezik, értéket teremt, az kapjon támogatást. Aki csak profitot akar, az kockáztasson a saját pénzéből.

Kovács Eszter: Hogy lehet majd finanszírozni ezeket az intézkedéseket?

Székely Sándor: Egyszerűen: azoktól veszünk, akiknek több van. Többkulcsos adóval, vagyonadóval, osztalékadóval. Bezárjuk a kiskapukat, teljesen digitalizáljuk az adóhatóságot, és bevezetjük a valós idejű vagyoni transzparenciát. Magyarország nem szegény ország – csak igazságtalanul van elosztva.

Kovács Eszter:  Lesz-e bérminimum?

Székely Sándor: Igen, euróban számított bérminimumot vezetünk be. A minimálbér nem lehet kevesebb 1.000 eurónál – ez a létminimum.

Aki ennyit sem keres, az nem tud emberhez méltóan élni. Ezért 0% adót adunk az első 1.000 euróra.

Kovács Eszter: Miért szuverenista baloldal?

Székely Sándor: Mert nem kérünk a globalizmusból, de nem kérünk Orbán nacionalizmusából sem. A nemzet nem piaci termék, de nem is hatalmi eszköz. Mi olyan baloldalt akarunk, amely megvédi a magyar emberek jogait, méltóságát és gazdasági függetlenségét. Nem vagyunk Brüsszel ellenesek – de nem vagyunk Brüsszel csicskái sem.

Kovács Eszter: Hogyan választják ki a jelölteket?

Székely Sándor: Nem a lojalitás dönt, hanem az alkalmasság. Csak ott indítunk jelöltet, ahol valódi társadalmi támogatottság van. Nem ejtőernyőzünk senkit, nem hozunk budapesti döntéseket vidéki emberek fejére. A jelöltet a helyi közösség választja ki – mi pedig támogatjuk.

Kovács Eszter: Milyen lesz a kampány?

Székely Sándor: Ajtóról ajtóra. Kocsmáról kocsmára. Emberről emberre. Nem lesznek óriásplakátjaink, nem lesz Mészáros Lőrincünk, de lesz hitelességünk. A programunkkal megyünk az emberek közé, és meghallgatjuk őket. Nem a hangosabb fog győzni, hanem az igazabb.

Kovács Eszter: Kikkel hajlandók szövetségre lépni?

Székely Sándor: Csak azokkal, akik osztják a szuverenista baloldali alapokat. Se neoliberálisokkal, se szélsőjobbal nem kötünk szövetséget. Aki szerint a dolgozók többet érdemelnek, és a nemzet nem eladó – azzal leülünk beszélni.

Kovács Eszter:  Mi a viszonyuk a Fideszhez?

Székely Sándor: A Fidesz a magyar történelem egyik legcinikusabb politikai vállalkozása. Elárulták mindazt, amit a rendszerváltáskor ígértek, majd módszeresen lebontották a jogállamot, és közben felépítettek egy oligarchikus rendszert, ahol a közpénz nem a közé, hanem a haverokhoz kerül. De a legnagyobb bűnük nem ez – hanem az, hogy szándékosan szembeállították egymással a magyar embereket. Szegényt a gazdaggal, falut a várossal, tanárt a szülővel.

A Szolidaritás nem a Fidesz leváltására jött létre – hanem arra, hogy új rendszert építsen a helyébe. Mert ha ugyanaz a gazdasági rendszer marad, akkor tök mindegy, ki van kormányon. Mi ezt gyökeresen akarjuk megváltoztatni.

Mi a viszonyuk a TISZA párthoz?

Székely Sándor: A TISZA egy új, de nagyon is régi szereplő. Ugyanazt a neoliberális gazdaságpolitikát hirdetik, ami már egyszer tönkretette az országot, lényegében egy technokrata, elitista párt, akik úgy gondolják, hogy Magyarország problémáit excel-táblákból lehet megérteni. Mi nem excelben gondolkodunk, hanem emberekben. És mi nem hiszünk abban, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek „természetesek” vagy elkerülhetetlenek – hanem abban hiszünk, hogy az államnak dolga van: megvédeni a gyengébbeket, visszaszorítani a tőkét, szabályozni a piacot. Ez a különbség köztünk.

Mi a viszonyuk a régebbi ellenzékiekhez, a baloldal korábbi szereplőihez?

Székely Sándor: Nehéz erről nem csalódottsággal beszélni. A magyar baloldalt az elmúlt húsz évben szétverték – részben kívülről, de nagyobb részt belülről. Elveszítették az emberek bizalmát, mert kormányon ugyanazt csinálták, mint a jobboldal: megszorításokat, privatizációt, kiszolgáltatottságot. Eladták az eszmét – sokszor szó szerint. Nem vagyunk haragtartók, de mi nem fogunk beállni azok mögé, akik már egyszer kudarcot vallottak. A Szolidaritás Pártja nem a régi baloldal folytatása – hanem annak tagadása. Új baloldalt építünk: hiteles, tiszta, szuverenista és igazságos. És ebbe nem fér bele az a múlt, amit mások összehoztak.

Kovács Eszter: Mit üzenne azoknak, akik szerint „úgysem lehet változást elérni”?

Székely Sándor: Azt üzenem: ne hagyd, hogy a közöny nyerjen. A történelemben minden forradalom ott kezdődött, ahol valaki azt mondta: elég volt. Most mi mondjuk: elég volt. És ha sokan kimondjuk, akkor ez nem álom lesz – hanem valóság.

Kovács Eszter: Lehetne valamiféle nem küzhelses válasz erre?

Székely Sándor: Évtizedek óta azt látom, hogy a politika nem a népért van, hanem a nagytőke szolgálatában áll. A baloldalt pedig kiüresítették, nevetség tárgyává tették, milliárdosok kihasználták – pedig a baloldalnak igenis dolga lenne, hogy megvédje a dolgozókat. Ezért váltottunk a Szolidaritás Pártjára: hogy legyen végre egy olyan erő, ami nem fél kimondani az igazat, ami nem simul bele a rendszerbe, és ami nem a felső tízezerért, hanem a többi kilencmillió emberért dolgozik.

Engem nem érdekel a hatalom önmagáért – engem a közérdek érdekel. Hogy legyen bér a munkáért, otthon a családnak, gyógyszer a betegnek, iskola a gyereknek. Nekem ez a hazafiság. Ezért csinálom.

A Szócikk a dolgozók, a dolgozni akarók, illetve az életüket már kidolgozók szava. Újságot lehet szerelemből is írni, de amíg a pofánk egyre nagyobb, a zsemlénk egyre kisebb! Kérjük, hogy támogasd a SZÓCIKK működését az alábbi számlaszámon: MagNet Bank: 16200106-11517878 IBAN: HU88 1620 0106 1151 7878 0000 0000 Posztjaink kommentálhatók a Facebookon, várunk Facebook-csoportunkba is. Ám te is írhatsz, te is szólhatsz képpel és hanggal, amit viszont mi olvasunk, hallunk, nézünk, sőt, akár közreadunk. Leveled várjuk az info@szocikk.hu címen.