Közpénzszag a progresszív könnyzacskóban
avagy: A sötétség szorításában reszkető liberális blogger keservei

A haladó véleményformáló most sír. De nem akárhogy! A szent „sötétség” ellen szólal fel, remegő hangon, miközben szemében nemzeti bánat 444 Kör-tagság, Donably és PayPal-link csillog. Igen, Ács Dánielről beszélünk,a. Puzsér-féle ellenálló tüntetés objektív zsurnalisztájáról, aki egykoron még lendületből röhögte ki a „vidéki magyarokat”, a „kétbites keresztényeket” meg úgy általában mindenkit, aki nem tudta elsőre megkülönböztetni a dragqueent a dragstripptől. Aki annak idején annyira objektív volt, mint egy kocsmában elhagyott törzsvendégkönyv.

Most viszont „Magyarországon egyre sűrűbb lett a sötétség” – mondja, miközben a gyerekét maga elé tolva reméli, hogy így hatékonyabban megy át az utalás. Mert ez már nem az a szabadságharcos irónia, amit az Uj Péter-féle Indexnél és a 444-nél tanítottak, hanem ez már meghatódott előfizetés-kérelem. Ez most más. Ez most komoly.

Pedig nem is volt olyan rég, amikor még reflexből ment a mémgyártás, a közhelyek ironizálása, a kommentelők fölényes oktatása. A haladó humor iskolájában tanulta, hogy csak az a vélemény számít, amit ő fogalmaz meg – és amihez illusztráció is van, lehetőleg valami sápadt színkorrekcióval. Azóta viszont valami eltört. Vagy legalábbis megingott.

Aki tegnap még ironikus mémmel gúnyolta a gyászolót, ma már online mécsest gyújt magának. Aki tegnap a „náci” bélyeggel pecsételte meg az első kommentelőt, ma meghatottan suttogja: „Ha támogatod a blogot, a fényt támogatod.”

És itt valami tényleg változott. A blogger most nem ironizál, nem csíp, nem gúnyolódik – legalábbis kifelé nem. Most kicsit reszket, kicsit meghat, kicsit emel. A mondatok úgy születnek, mintha mindig is személyesek lettek volna. A beszéd végén nincs nevetés, csak egy diszkrét „ha fontos számodra ez a hang, kérlek támogasd”.

Mert a sötétség sűrűsödik, de a fény, az most te vagy. Meg az utalásod.