Néha az ember már azt hinné, nem lehet tovább fokozni a politikai marketing és a valóság közti szakadékot, de Vitézy Dávidek rácáfoltak.

Most épp azt ünneplik, hogy “elérték”, hosszabb ideig lehessen bent ülni a Szabó Ervin Központi Könyvtárban – a diákoknak. Csak épp elfelejtették megemlíteni, hogy közben az ott dolgozók egy része nettó 280 ezer forint körüli fizetésért húzza az igát, most már még tovább. Pluszmunkával, kötelezve, nem kérdezve.

Szép dolog, ha egy politikus a vizsgaidőszakra gondol. Csak közben gondolhatna arra is, aki a pult mögött ül, a visszavett könyveket pakolja, a katalógust karbantartja, vagy csendet kér az ordibáló TikTok-generációnak. Ők nem kampányfotók szereplői, csak láthatatlan közalkalmazottak, akik nélkül ezek a nagy „eredmények” összeomlanának, mint egy túlhasznált lexikon gerince.

Könyvtárat nyitva tartani nem politikai gesztus – munka. Emberek munkája. És amíg ezeket az embereket a minimálbérhez közeli fizetéssel, pluszórával és állandó alulfizetettséggel „jutalmazzák”, addig nehéz nem úgy látni: a politikai haszonszerzés könyvtárügyben is megy, csak könyörtelenül.