Devizahitelesek és a rendszerváltás hiteleseinek öröksége – összehasonlítható válságok?

Akár egy panellakás a ’80-as évek végén, akár egy lapostévé a 2000-es évek közepén – a társadalmi nyomás és a „normális élet” utáni vágy közös mozgatórugó. Az emberek nem luxust kerestek, hanem kiszámítható életet – a hitel csak az eszköz volt.
Az Európai Bíröság legújabb döntése újra napirendre helyezte a devizahitelesek ügyét, ami sokakban felidézte a rendszerváltás utáni hitelezési válság emlékét. De vajon párhuzamba állítható-e a két történelmi pillanat, vagy két teljesen eltérő jelenséggel van dolgunk?
Mindkét válság legfőbb kárvallottjai a dolgozó középosztály, a kisgyermekes családok és a vidéki lakosság lettek. Ők azok, akik egyik helyzetben sem rendelkeztek elegendő megtakarítással, pénzügyi ismerettel vagy politikai kapcsolatrendszerrel, hogy elkerüljék a csapdát.
A rendszerváltás idején családok tömegei vettek fel lakásépítési vagy vásárlási hiteleket államilag támogatott kamatokkal. Aztán jött a forint elértéktelenítés, a támogatások kivezetése, a kamatok robbanása – és a visszafizethetetlen adósságtömeg.
A rendszer összeomlott, a családok kiszolgáltatottá váltak, és az állam hosszú távon kénytelen volt beavatkozni.
A 2000-es évek végén ezzel szemben a devizahitelezés állt a figyelem középpontjában: a svájci frankban denominált hitelek – elsőre olcsóbb törlesztőrészleteikkel – sokakat csábítottak, míg a gazdasági válság és az árfolyam elszállása nyomán ezrek kerültek adósságcsapdába. A fő különbség: itt a kockázatvállalás tudatosabbnak tűnt, ugyanakkor a bankok gyakran nem tájékoztatták megfelelően az ügyfeleket a kockázatokról.
Míg a rendszerváltás idején az állam hibásnak beállított gazdaságpolitikájának következményeit nyögték a polgárok, addig a devizahiteles válság egy globális pénzügyi logika és egy alulinformált lakosság találkozásából született.
Mindkettő átverés volt. A kapitalizmus erről szól.
Még egy közös pont: a kiszolgáltatottság. Mindkét válság rámutatott arra, mennyire sérülékenyek a társadalom alsó és középrétegei, ha a pénzügyi rendszer visszaél a bizalmukkal. Az egyik korszakban az állam vonta meg a vállalt támogatást, a másikban a pénzintézetek nem tettek eleget tájékoztatási kötelezettségeiknek. A különbség jogi, a következmény társadalmi: eladósodás, bizalomvesztés, generációs veszteségek.
A tanulság? A pénzügyi tudatosság önmagában kevés, ha a szabályozás nem védi az állampolgárokat a rendszerhibáktól. És amíg ez így marad, a hitelezés válságai újra és újra visszatérhetnek – új nevek alatt, de ismerős következményekkel.
A Szócikk a dolgozók, a dolgozni akarók, illetve az életüket már
kidolgozók szava. Újságot lehet szerelemből is írni, de amíg a pofánk
egyre nagyobb, a zsemlénk egyre kisebb! Kérjük, hogy támogasd a
SZÓCIKK működését az alábbi számlaszámon: MagNet Bank: 16200106-11517878 IBAN: HU88 1620 0106 1151 7878 0000 0000 Posztjaink kommentálhatók a Facebookon, várunk Facebook-csoportunkba is. Ám te is írhatsz, te is szólhatsz képpel és hanggal, amit viszont mi olvasunk, hallunk, nézünk, sőt, akár közreadunk. Leveled várjuk az info@szocikk.hu címen. |