Magyar Péter gyalog megy Nagyváradra. Mert tiltakozik. Nem világos, hogy pontosan mi ellen, de már az is elég, ha látják: ő megy. Nem szimplán elindul – gyalogol. Mint egy modernkori Kinizsi Pál, csak pogácsa helyett közvélemény-kutatásokkal a hátizsákjában.

De kérdezzük meg nyíltan: miért pont gyalog? Miért nem biciklivel, ha már sportos hangulatban vagyunk? Vagy rollerrel, ha már úgyis halad a világ? A gyaloglást közlekedési módnak csak az választja, akinek se autója, se bringája, se célja nincs, csak kommunikálja a politikai pepecselést két lábon.

És mit visz magával? Üzenetet?  Hatalmi érzékenységet? Nem, elsősorban izzadságot. Sok-sok izzadt férfit, akik mellette caplatnak, miközben próbálnak nem belegondolni, hogy ezt akár egy vonat is megtehette volna. Vagy egy sima sajtótájékoztató. Lehetne egy szlogen is: „Kopik a cipőm, mert kopik a demokrácia” – csak ne lenne ilyen véresen komikus.

És most kapaszkodjunk meg: csak Nagyváradig. Nem Kolozsvárig, nem Csíkszeredáig, nem Sepsiszentgyörgyig. Csak a határ túloldalán egy picivel, hogy azért a roaming már ne fájjon, bár, ugye, nincs is roaming, hisz Románia EU-tag – de hát ez részletkérdés. A fő, hogy látszódjon, mennyi az annyi kilométerben.

Volt ő már korábban is Erdélyben, Orbánnal együtt. Akkor nem gyalogolt, akkor volt kisbusz, pogácsa, fénykép a fenyvesek között. Akkor nem volt gond. Most hirtelen tele van a hócipője – és úgy tűnik, azt is le akarja járni.

Szóval mi ez az egész? Egy kampány-trappolás. A politika fitneszprogramja. De aki igazán el akar jutni az emberekhez, az nem kilométereket gyűjt, hanem tartalmat. Mert gyalogolni könnyű – főleg, ha mögötted jön a sajtóbusz.