Interjú egy kiábrándult Tisza-szimpatizánssal

Interjúalany: Varga Márió, 36 éves, volt Tisza-hívő, jelenleg politikamentes takarítási vállalkozó
Helyszín: Egy panelház lépcsőháza, ahol most épp portalanít
Időpont: 2025. május

Riporter: Márió, ön régen minden posztját #Neféljetek hashtaggel zárta. Mikor törölte ezt először?

Varga Márió: Aznap, amikor Magyar Péter arról beszélt, hogy „a múlt nem határoz meg minket”, majd felsorolta, hogyan volt 14 évig jogász, tanácsadó, uniós szakértő, meg még a Fidesz kávéfőzőit is ő auditálta. Mondom: ember, akkor ki határoz meg téged, ha nem a múltad?

Riporter: De azért sokan mondják, hogy ő legalább bátor volt kiállni.

Varga Márió: Persze, csak előtte gondosan bekapcsolta a diktafont. Nálunk, hétköznapi embereknél a „családi vita” azt jelenti, hogy duzzogva elmegyünk a boltba. Nála az, hogy lementi WAV-fájlban, és felolvassa a kampánybeszéd végén. Ez már nem politika, ez hangarchívum.

Riporter: Márió, emlékszik még arra a pillanatra, amikor először hallott Magyar Péterről?

Varga Márió: Hogyne! Ott ült a Partizánban, mint egy református Obi-Wan Kenobi, csak zakóban meg nyakban szoruló forradalommal. Azt mondta, „én is a rendszer része voltam, de most rádöbbentem”.

Hát mondom: végre! Egy exfideszes, aki úgy csinál, mintha nem is lett volna ott! Hittem neki. Ma már tudom: ő a politikai élet újrahasznosított PET-palackja.

Riporter: Mikor kezdett repedezni a hite?

Varga Márió: Először csak furcsán éreztem magam, mikor azt mondta, hogy „gyerekeket nem szabad politikai célra használni”, majd két nappal később kirakta a saját gyereke arcát, miközben épp azt magyarázta, mekkora harcos ő az igazságért. Aztán kiderült, hogy le is hallgatta a feleségét. Mondjuk… 14 év kormányzati lojalitás után legalább tudja, hogy kell. Tapasztalat, ugye.

Riporter: Mi volt a végső csepp?

Varga Márió: Az egykulcsos adó. Mikor bejelentette, hogy az marad, azt akarja, rosszul hallok. Mondom: te jó ég, ez is csak a jól keresőknek kedvez. Hát nekem, aki 320 ezret keres havonta, ez mit jelent? Hogy csendben fizetek, miközben a milliárdosok nevetve szelfiznek mellé. Ez nem reform, ez power point populizmus!

Riporter: Mit szólt ahhoz, hogy Magyar szerint nem baj, ha gazdagabbak jobban járnak az egykulcsos adóval?

Varga Márió: Megnyugtató. Végre valaki nyíltan kimondja, hogy a rendszerváltás célja az volt, hogy a gazdagoknak könnyebb legyen. A többiek meg… nos, szavazzanak, aztán dolgozzanak többet, kevesebbért. Vagy csináljanak pártot.

Riporter: Sokan úgy érzik, Magyar Péter új remény. Ön nem így látja?

Varga Márió: Nézze, ha a jövő az, hogy a múlt megsértődik, és vásárol egy pártot, akkor lehet, hogy inkább a jelenben maradnék. Ez az ember 14 évig tapsolt a rendszernek, aztán, amikor kikerült belőle, hirtelen elkezdett emlékezni. Ez nem új politikai kultúra, ez politikai amnézia-terápia.

Riporter: Mit gondol, hová tart a Tisza Párt?

Varga Márió: Leginkább egy TikTok-szavazásra. Ott is a filter számít. Van benne némi Momentum-retro, egy kis Jobbik-szél, fideszes alap, és néha mintha a Demokratikus Koalíció kacsintana vissza a háttérből. Szóval ha egy pizzára kellene hasonlítanom: sok a feltét, de a tészta lapos, és hamar kihűl. Mellette egy rohadt narancs amidből dől a bűz.

Riporter: Úgy tűnik, zavarja, hogy a gyerekét is bevonja a kampányba?

Varga Márió: Nézze, nekem is van gyerekem. De én nem mutogatom őt plakáton, miközben arról beszélek, hogy „gyerekek nem tartoznak a politikába”. Ez olyan, mintha valaki diétázás közben Nutellával kenné be magát, és azt mondaná, hogy csak kívülről szereti az édességet.

Riporter: Sokan védik azzal, hogy „legalább valamit csinál”. Nem jobb ez, mint a semmi?

Varga Márió: Az is csinál valamit, aki az alvó GPS-t beállítja másik címre, aztán csodálkozik, hogy egy szakadékban köt ki. A „valami” nem mindig haladás – néha csak zaj. Most is az van.

Riporter: Van esély arra, hogy még egyszer Tisza Pártra szavaz?

Varga Márió: Csak ha Magyar Péter nyilvánosan megígéri, hogy nem hallgat le senkit, nem használja a gyerekét, és csak olyan adórendszert támogat, amit egy nyugdíjas is megért és megél. Vagyis: nem.

A Szócikk a dolgozók, a dolgozni akarók, illetve az életüket már kidolgozók szava. Újságot lehet szerelemből is írni, de amíg a pofánk egyre nagyobb, a zsemlénk egyre kisebb! Kérjük, hogy támogasd a SZÓCIKK működését az alábbi számlaszámon: MagNet Bank: 16200106-11517878 IBAN: HU88 1620 0106 1151 7878 0000 0000 Posztjaink kommentálhatók a Facebookon, várunk Facebook-csoportunkba is. Ám te is írhatsz, te is szólhatsz képpel és hanggal, amit viszont mi olvasunk, hallunk, nézünk, sőt, akár közreadunk. Leveled várjuk az info@szocikk.hu címen.