Nyugalom! Nem én vonom meg az amerikai elnök emberi méltóságát, hanem ő maga használt egyszer egy ilyen párhuzamot valamelyik kampányrendezvényén. Megkérdezte ugyanis a közönségét, vajon az ott lévők tudják-e, mi a különbség közte és a mosómedve között? Meg is a adta a választ: az, hogy “a mosómedvének nincs 7 kibaszott milliárd dollárja a bankban”.

Tegyük hozzá, Trumpnak sincs ennyi, ugyanis a becsült vagyona van ebben a nagyságrendben, leginkább ingatlanokban, mint az MNB pénzének egy része. Van azonban hasonlóság is nevezetesen, hogy mind Trump, mind pedig a mosómedve ösztönösen cselekszik.

Az amerikai elnök gyakran kérkedik azzal, hogy soha életében nem olvasott el egyetlen könyvet se, s ez tényleg meg is látszik rajta. Műveltsége alighanem nagyjából azonos az amerikai utcákon sétáló átlagpolgárokéval, ami legendásan nem túl erős. Szép számmal készülnek mostanában köznapi megkérdezős riportok, amelyek az amerikai utca emberének véleményét firtatják az újonnan bevezetett vámokról, s ezekből az derül ki, hogy szinte mindegyik válaszadó szerint ezeket az eladók fizetik. Faék egyszerűséggel az amerikaiaknak annyit tesz ez a vámolás, hogy ha Kína el akar adni egy műanyag macit, azt megteheti, de ezután a pl. 1 dolláros bevételéből 35 centet le kell adjon a vámhatóságoknak. Az meg se fordul a fejükben, hogy esetleg 1,35 dollárra ugrik fel az ára…..

Hiába van az USA-ban a világ majdnem összes közgazdasági Nobel-díjasa és a legjobb professzorok szinte mindegyike, az ő tanácsuk, ideértve az összes üzleti gurut is, nagyjából süket fülekre talál az elnöknél, aki hajthatatlanul belevágott a világgazdaság felgyújtásába, mint “anno” állítólag Néró, aki lángokba boríttatta Rómát, hogy azok látványától költészeti ihletet merítsen.

Tegyük azonban hozzá, hogy a maga módján Trumpnak nagyon is igaza van. De csak a maga módján. Ez a mód az üzletemberi logika, amely szerint ha valaki tartósan csak hitelbe vásárol, és alig ad el valamit, az előbb-utóbb csődbe fog menni. Márpedig az USA 30 éve ezt csinálja, s ezáltal felfoghatatlan méretű adósságot halmozott fel, ami csak azért nem tűnik fel annyira, mert a horrorisztikus tartozásai – a világon egyedüliként- az általa nyomtatott dollár-bankjegyekkel tudja fedezni.

A kép annál is inkább csalóka, mert a számok szerint még a leggyengébb teljesítményű amerikai államban is az egy főre jutó GDP nagyjából annyi, mint mondjuk Németországban. Nominálisan ez igaz, csak hát azokon az árakon pont alig tudnak valamit külföldön is eladni, ezért aztán tartósan az egekben van a kereskedelmi deficitjük. Trump szerint a világ kihasználja az USA-t, és elönti külföldi árukkal, jóllehet a valóságban az történik, hogy mindenki kvázi ingyen adja oda neki a portékáját, vagyis az önmagában értéktelen zöldhasú nyomtatványokért cserébe.

Trump igazsága azonban abban rejlik, hogy sem a teljesítmény felett fogyasztást, sem pedig a mértéktelen eladósodást nem lehet a végtelenségig fokozni. Miközben láthatóan fogalma sincs, hogy mit és miért csinál, a magyarázatai közkeletűen ostobák és röhejesek, mégis a cselekedeteiben van következetesség, azaz bármi áron csökkenteni akarja az amerikaiak fogyasztását, viszont amit fogyasztanak, az legyen amerikai! Mifelénk ezt hívják megszorításnak, amit Trump az Orbántól tanult módon felemelkedésnek akar láttatni.

A Trump-i sokkterápiás gazdaságpolitika azonban valószínűleg elkésett. Egyelőre valóban úgy tűnik, hogy a világot inkább sokkolja, mint magát az USA-t, ám ez délibáb, hiszen a korábbi monopóliumhoz képest kialakult egy többpólusú világgazdaság, amely a leválási fájdalmakba immár nem hal bele, hanem azokat kényszerűen elviselni képes, és egy másik pályára állhat, immár Amerika nélkül.

Meglátjuk, hová fut ki ez az egész, de a gazdasági törvényszerűségek ismeretében a zászló ezúttal nem az USA-nak áll. Végső fokon ez nem is olyan rossz.

Bankski –