A „Falusirató” című cikkben PuPu a magyar vidék hanyatlását boncolgatja, különösen a termelőszövetkezetek megszűnésének következményeit. A szerző szerint ezek a szövetkezetek nem csupán gazdasági szereplők voltak, hanem közösségépítő erőként is működtek.

Felszámolásukkal a falvak elveszítették társadalmi kohéziójukat, ami hosszú távon az életminőség romlásához és a helyi közösségek széthullásához vezetett.

PuPu egyik kulcsállítása, hogy a rendszerváltás során a szövetkezeti forma eltűnésével a vidéki emberek nem lettek gazdagabbak vagy sikeresebbek, sőt, sokan kiszolgáltatottabbá váltak. A közös földeket és erőforrásokat magánkézbe adták, de ezek az új tulajdonosok nem mindig a helyi lakosok közül kerültek ki, hanem sok esetben városi vagy külföldi befektetők szerezték meg őket. Ennek következtében a falusi emberek sok helyen elveszítették a munkalehetőségeiket, a megélhetésüket biztosító forrásokat.

A szerző erőteljes kritikát fogalmaz meg azokkal szemben, akik a rendszerváltás után nem közösségi érdekeket, hanem kizárólag saját hasznukat nézték. Kiemeli, hogy a régi szövetkezetek vezetői és dolgozói sem mindig álltak a helyzet magaslatán, de legalább a közösség érdekében tevékenykedtek, míg az új tulajdonosokat csak a profit érdekelte. Az elhibázott privatizáció következtében sok falu teljesen ellehetetlenült, és az emberek kénytelenek voltak városokba költözni.

A cikk egyik fontos gondolata az, hogy a vidék hanyatlása nemcsak gazdasági, hanem kulturális veszteség is. A közösségek felbomlása, az egykori falusi életforma eltűnése azt eredményezte, hogy sok helyen a hagyományok és a régi értékek is háttérbe szorultak. A fiatalok elvándorlása miatt az egykor virágzó települések elnéptelenedtek, az idősek pedig magukra maradtak.

Összegzésképpen PuPu arra a következtetésre jut, hogy a rendszerváltás nem hozta el a várt fellendülést a vidéki Magyarország számára, sőt, a helyzet sok tekintetben rosszabb lett.

Az egykor jól működő falusi közösségek széthullottak, és a közösségi szellem helyébe az egyéni érdekek, a kapzsiság és az önzés lépett.

A szerző keserű hangvétellel ír arról, hogy a magyar vidék mára árnyéka lett önmagának, és a múlt hibáiból sem sikerült tanulni.