Hatalmas hír: jön a !digitális euró! Végre a technológia is felzárkózik a magyar valósághoz – mondhatnánk, ha nem lenne már most is ennyire „digitális” a gazdaságunk. Persze nálunk ez máshogy működik. Nem QR-kódokat szkennelünk a kasszánál, hanem borítékokat csúsztatunk az asztal alatt. És hát mit kezdjünk egy olyan pénzzel, amit nem lehet kézzel átszámolni a hátsó szobában?

A hivatalos narratíva szerint a digitális euró átláthatóbbá teszi a pénzmozgásokat. Remek ötlet, csak kérdés, hogy nálunk ki akarja átlátni? A fél ország adóoptimalizál, borítékba kapja az ellátmányt (ezt finomabban mondjuk, mert a NAV is olvas), a másik fele pedig szívja a fogát a brutális közterhek miatt.

A korrupciós ranglistán pedig olyan helyen állunk, ahol a készpénz annyira forró, hogy lassan hűtőládában kell tartani.

A borítékpénz viszont inflációálló: mindig ugyanannyit ér – egy aláírt szerződést vagy egy gyors engedélyt.

És ha egyszer tényleg bevezetnék nálunk a digitális eurót? Valószínűleg az első, amit megtanulnánk, az az „offline tranzakció” kiskapuja lenne. Megjelenne az okos boríték – egy QR-kóddal ellátott digitális átutalás álruhában. Vagy jönne a „kézpénzes NFT”: egy régi, gyűrött tízezres digitális másolata, amelyet csak a kiváltságosok tudnak felhasználni.

Szóval nyugodtan jöhet az euró bármilyen formában, mi majd úgyis megtaláljuk a módját, hogy maradjon minden a régiben. Maximum a jattot digitális zsetonokban kell majd adni, de a végén úgyis mindenki jól jár – kivéve persze az, aki mindent tisztán csinál. De hát ő már most is ritkább, mint az ötforintos visszajáró a boltban.