Ha valaki azt gondolta, hogy egy állami támogatásból készült történelmi sorozatban majd a grandiózus csatajelenetek, a politika szövevényes játszmái vagy a Hunyadi-család sorsdöntő pillanatai lesznek a főszereplők, az bizony nagyot tévedett. Mert igen, van benne kardcsörgetés, ármány, vér és verejték – de legalább ugyanennyi a lenge öltözetű vagy éppen teljesen ruhátlan női test is.

És hogy ennek mi köze van Hunyadi Jánoshoz? Nagyjából annyi, mint egy csatajelenetnek egy wellness hétvégéhez. Mert miközben a férfi hősök kaszabolnak, a kamerák előszeretettel időznek el a női testek ívein, mintha a történelmi hitelességet az határozná meg, hogy hány meztelen jelenet fér bele egy epizódba.

Öncélú? Hát hogyne. A sorozatban a nők szerepe sok esetben kimerül a háttérben való illegetésben, vagy éppen abban, hogy a hősök egy kis pihenőt tartsanak rajtuk. Drámai mélység? Karakterfejlődés? Inkább csak statisztálás, és lehetőleg minél kevesebb ruhában. Mert ha már 15 milliárd forint közpénzből készül a produkció, a néző ne csak a díszleteket csodálja, hanem mást is kapjon a pénzéért.

Persze lehet mondani, hogy mindez a művészi szabadság része. Vagy hogy a középkor már csak ilyen volt. De érdekes módon a történelmi filmekben sosem marad ki az önfeledt meztelenkedés, miközben a korabeli higiéniai állapotokat és fogászati viszonyokat valahogy mindig elfelejtik rekonstruálni.

A kérdés adott: ha egy állami finanszírozású történelmi sorozatba ennyi pénzből nem fér bele egy valóban izgalmas női karakter, csak a csupasz bőr, akkor ez vajon tényleg a történelem hű ábrázolása, vagy inkább csak egy újabb drága kifogás a nézőcsalogató „látványosságokra”?