Orbán Viktor apaként is nagyon ellenáll a Pride-nak, bár nem hiszem, hogy a Gáspár nevű gyermeke az ilyen felvonulások valamelyikén világosodott volna meg. Ugyanennyire képzavaros az is, amikor a “főnök” sokadjára is béke-harcot (!) hirdet, ahogy azt tették “anno” a legbutább kommunisták. Ennél már csak az fájóbb, hogy a magyar miniszterelnök úgy csinál, mintha bármit is megvétózott volna Brüsszelben.

A szavak azért jöttek létre, hogy különbségeket lehessen tenni tárgyak, tények és fogalmak között. Amikor ezeket a különbségeket valaki letagadja, akkor tesz egy nagy lépést visszafelé az időben, amikor eleink morgásokkal és más hangokkal gondolták kifejezni az indulataikat.

A vétó latin eredetű szó, jelentése, hogy “nem engedem”. Ez annyit tesz, hogy valaki, vagy valamely testület hoz egy döntést, majd erre egy magasabb szinten ülő valaki azt mondja, hogy nem engedi. Például Franciaországban, vagy az USA-ban a képviselőház hoz egy döntést, az elnök pedig megvétózza, azaz nem engedi.

Márpedig Orbán kicsit sem magasabb szintű valaki, mint bármelyik másik uniós miniszterelnök, azaz amikor ő kiénekel a kórusból az bizony nem vétó, hanem blokkolás, azaz megakadályozás. Tehát nem a döntés végrehajtása, hanem a meghozatala ütközik akadályba. Mindaddig, amíg azt a többiek át nem lépik.

Hát, ez utóbbi történt március 20-án Brüsszelben az Európai Tanács ülésén. Az állam- és kormányfők ezen gyülekezetén ugyanis hagyományosan csak egyhangúlag lehetett döntést hozni, azaz ha valamely vezető nem értett egyet, akkor azt a témát eddig levették a napirendről, és kész! A haladás érdekében ez úgy változott az idők során, hogy valaki ostoba akadékoskodása esetén a testület elnöke vette a nevére az adott határozatot, azaz a teljes egységhez képest gyengébben, de elnöki nyilatkozatként szabad utat kapott. Ez változott meg mostanra úgy, hogy a “26 EU-tagország az alábbikban értett egyet” formulát alkották meg, s a dolgok immár így mennek a maguk útján.

Mindennek csak diplomáciai árnyalatok szintjén van jelentősége, ugyanis akikre a határozatok vonatkoznak, azok pontosan értik, hogy ha az EU erejének 99 százalékát képviselők akarnak valamit, az úgy is lesz, s egy jottányit sem számít az akadékoskodó, 1 százalékot is alig képviselő magyar miniszterelnök morgolódása, kb. úgy, mint az oroszlánok mellett ordító egér hangja.

Nem először fordul elő ilyesmi a történelemben. Sőt, van is erre egy magyar közmondás: a kutya ugat, a karaván halad.

–Bankski –