Kalmár Szilárd a Moszkvater.comon közölt cikke 1919. március 21-étől kezdi elemezni az eseményeket, amikor a kommunisták és a baloldali szociáldemokraták átvették a hatalmat Magyarországon.

Kalmár hangsúlyozza, hogy a második Vix-jegyzék átadása után az országban döbbenet uralkodott el. Az első világháborúban kivéreztetett, gazdaságilag összeomló ország korábbi politikai elitje eltűnt, és a Károlyi Mihályhoz köthető polgári-liberális kompromisszumkereső politika néhány hónap alatt megbukott. Ebben a kétségbeejtő helyzetben a Tanácsköztársaság kikiáltása kétségbeesett válaszként értelmezhető.

Az irás rámutat, hogy az oroszországi hadifogságból hazatérő magyar bolsevikok és a velük összeálló baloldali szociáldemokraták voltak az egyetlenek, akik ebben a reménytelen helyzetben vállalták az ország vezetését. Ők radikálisan szembementek már 1918 októberében is a polgári kormányzattal, és ellenezték például a hazatérő katonák lefegyverzését, felismerve, hogy a fegyveres erőkre szükség lesz egy esetleges honvédő háborúban.

Az 1919-es magyar bolsevik kísérletet a mai történelemszemlélet nemzetvesztő puccsként ábrázolja, azonban akkor a magyar kommunistákon és szociáldemokratákon kívül nem volt olyan politikai erő, amely felvállalta volna, hogy fegyverrel próbálja megállítani az antantot és szövetségeseit.