Amikor bevezették az árréstopot, egyik pillanatról a másikra 50-60%-kal csökkent bizonyos élelmiszerek ára. Nem hetek, nem hónapok alatt – hanem egy döntéssel. És láss csodát: nem szakadt be a piac, nem nyílt meg a Föld, és még a tej sem savanyodott meg idő előtt.

Ha ezt el lehetett intézni egy tollvonással, akkor vajon miért ne lehetne ugyanezt megcsinálni a nettó minimálbérrel? Emeljük 1000 euróra! Ne mondja senki, hogy lehetetlen, hiszen ugyanígy „lehetetlen” volt az is, hogy a vaj és a joghurt ára feleződjön – aztán mégis megtörtént.

Persze jönnének az aggódó hangok: „De hát akkor mi marad a tulajdonosoknak? Mi lesz az osztalékokkal?” Hát, talán kicsit kevesebb. Talán idén nem kéne lecserélni azt a negyedik Audit. Talán a luxusjachton egy szobával kevesebb is elég lenne. Talán egy kicsit kevesebb profitból is lehetne élni – főleg, ha közben azok, akik ténylegesen megtermelik ezt a profitot, végre tisztességes bért kapnának.

A vállalkozások működnének tovább, a bolygó nem állna meg a pályáján, és a vállalkozók is találnának új hobbikat a profitmaximalizálás helyett. Például kipróbálhatnák, milyen érzés méltányosan megfizetett dolgozókkal együtt építeni egy fenntarthatóbb gazdaságot.

Mert ha a profit kisebb is lenne, az élet mehetne tovább – sőt, talán még jobb is lenne.