A magyar árréstop bevezetése óta a tej, a kenyér és néhány alapélelmiszer olcsóbb lett – és láss csodát, a világ még mindig forog! Akkor miért ne léphetnénk tovább?

Mi lenne, ha a bankok is megelégednének egy szerényebb haszonnal? Mondjuk a számlavezetési díj nem nyelné le az ember fél fizetését, és a hitelkamatokat sem úgy állapítanák meg, hogy a törlesztés közben már az unokáink is gyanakodva nézzenek ránk. Biztos kibírnák a bankvezérek, ha idén csak egy kicsit szerényebb járgányt választanának.

És a biztosítók? Tényleg szükséges, hogy egy baleseti kárbejelentés után a kárösszeg háromnegyedét elvigye a „különleges adminisztrációs díj”? És ha a redőnygyártók belátnák, hogy a műanyag lamella valójában nem luxuscikk, és nem indokolt, hogy aranyáron mérjék?

De a csúcspont még hátra van: a kutyaszarzacskó-gyártók. Mikor lett egy tenyérnyi műanyag drágább, mint egy háromfogásos menü? Netán különleges laborban, gyémántporos bevonattal készülnek ezek a zacskók?

Talán ideje lenne elgondolkodni: biztos, hogy mindenkinek öt év után ki kell dobnia a Mercit? Vagy esetleg beleférne egy kis visszafogottság – és akkor nemcsak a prémium autószalonok, hanem a vásárlók is jól járnának?