Azzal indítom ezen írásomat, hogy senki ne dehumanizáljon senkit. Soha. Semmiért. Egyrészről már nagyon sok tízmillió embert öltek már ezen a bolygón tömeggyilkosságokkal és tényleg mindig így kezdődött, másrészt meg azért mert az állatók jóval magasabb erkölcsi fokon vannak mint a Homo Sapiens, ezért talán nem kéne őket abba a helyzetbe hozni, hogy hozájuk hasolnítsuk magunkat. A fasroban sem vagyunk hozzájuk képest. És nem is leszünk soha.

Vissza a tárgyhoz. Szóval az van, hogy az én fülemet is borzasztóan megütötte a miniszterelnök ünnepi beszédében elhangzott poloskázás. És nagyon nem tettszett. Nem tetszik. És nem is fog tetszeni.

Ahogyan az sem, ahogy az ellenzék szervezetek politikusai, aktivistái, szavazói patkányozzák és birkázzák a Fideszeseket. Ahogy a szélsőjobboldaliak tetűhintázzák a zsidókat, vagy az összefogott liberális ellenzék exfideszes messiása legombázza a Fideszes szavazókat.

Érdekes módón amikor a Fideszes politikusokat, szavazókat dehumanizálják, akkor jó esetben csöndben maradnak az erkölcscsőszök, rossz esetben még kaján vigyorral – na végre jól megmondta ezeknek az ostobáknak valaki – még reklámozzák is az ellenzéki bántalmazást.

A magam részéről annak örülnék, ha senki nem bántalmazna senkit se. Se fizikailag, sem szóban. Soha.

Azt szeretném, ha azon vitatkoznánk, hogy mikor emeljük meg a minimálbért ezer euróra nettó.

Ha engem kérdeznek, tegnap.