Ha már jó kormányzó urunkat a még nála is tisztességesebb minisztere (Rogán) miatt nem engedik be az USA-ba ünnepelni a neo-neonácizmus amerikai győzelmét, akkor legalább nekünk jusson a jóból, s ezért elkápráztatott minket egy halom bűvészmutatvánnyal!

Nekem legjobban a nyugdíjasok jövőbeni és korlátozott áfa-visszatérítése fogott meg, ugyanis ennél nagyobb baromságot nehéz lenne kitalálni. Ezúton is gratulálok az ötletgazdáknak, mert bevallom, még ha ütlegelnének is, akkor sem tudnám ezt a hülyeséget überelni.

Eleve gyümölcsökről, zöldségekről és tejtermékekről van szó. Amiknek az áfáját igazolás esetén egy adott összegig visszatérítenék. Nyilván sokan vannak, akik a multik szupermarketjeiben vásárolnak, de olyanok is, akik a piacon. Akárhogy erőlködöm, nincs előttem az a kép, amikor – mondjuk – a Lidl pénztárainál névre-lakcímre szóló áfás számlát kérnek a nyugdíjasok, a sorbarnállók legnagyobb megértése közepette. Nyilván lehetne ezt gyorsítani, hiszen a pénztári számlaprogramok esetleg csoportosíthatók úgy, hogy külön tartalmazzák a szóba jövő termékeket, de az már kevésbé tűnik vidámnak, amikor ki-ki elkezdi hangosan diktálni a nevét, illetve lakcímét. Az adatvédelmi problémákon túlmenően eddig is idegesített, amikor a benzinkutaknál minden második tankoló hosszasan betűzgeti e hülyébbnél hülyébb káefté neveiket és a még izgibb telephelyi címeiket. A bolti esetekre visszatérve, az lesz még szép, amikor a nagyinak és a nevében bevásárló gyermek és/vagy unoka fog bajlódni a diktálással.

Jó, ezen is lehet egyszerűsíteni, hiszen elég lehet csak a blokkokat gyűjteni, s majd az adóhatóság kiszámolgatja az áfatartalmakat, hiszen ők sokkal jobban tudják, hogy a tej áfája 5 %, a tejtermékeké 18 %, a zöldségeké/gyümölcsöké pedig 27 %, hogy a plusz 4 százaléknyi extra kiskereskedelmi adóról ne is beszéljünk! Alighanem errefelé alakul majd a megoldás, hiszen például az őstermelők egy része nem tud áfás számlát adni, csak nyugtát, amire majd ráírják, hogy pl. banán. Ha már magyar őstermelőről van szó, ugye… ?

Az ilyen egyszerűsítés mellett szól az is, hogy állítólag lesz majd visszatérítési felső határ. Esetleg kiszámolják, hogy egy átlag nyugdíjas mennyit költhet zöldségre, gyümölcsre és tejféleségekre, s annak a számított áfája lesz a visszatérítési plafon. Mondjuk 20.000 forintot egy hónapban. Ezt alighanem mindenki ki fogja maxolni, hiszen van – ugye – a család, a barát és a szomszéd is. Hamar előáll tehát egy tipikus visszajáró összeg, ugyancsak mondjuk havi 5.000 forint, amit néhány héten belül megkapnak az igénylők.

Nos, itt merül fel a kérdés. Nem lenne egyszerűbb havi 5.000 forinttal megtoldani a nyugdíjakat? Inkább megéri egy sok ezer fős adminisztrációt felállítani a számfejtésekhez? Ez utóbbi nyilván őrültség.

Megállapíthatjuk, hogy a NER-kormányt kevésbé érdekli az ésszerűség. A fennmaradása érdekében szívesebben vállal akár sokszoros terheket is a mi pénzünkből, csak legyen a kezében a cukorka és a pálca egyaránt. Megítélt nyugdíjemelést ugyanis sokkal nehezebb visszavonni, mint egy külön visszatérítési intézkedést, s így az esetleges ellenzéket kényelmesen meg lehet vádolni azzal, hogy győzelme esetén nyilván eltörölné e nagyszerű kedvezményt. Láttunk már ilyet a 13. havi nyugdíj esetében, tehát nincs új a nap alatt.

Ezen felül a NER-kormány mindem marhaságot kitalál, csak hogy ne kelljen emelni a nyugdíjakat, illetve a béreket se. Ez utóbbi miatt van a sokféle jövedelmi adókedvezmény, aminek a jelentősége eleve nem lehet túl nagy, hiszen ócska fizetéseinket kicsi jövedelemadó terheli. Arra azonban ez is jó, hogy az emberek ezt a kicsi kis előnyt is féltsék a mumustól.

Bankski –