Éljen a kereskedelmi világháború!

Európai Unió Trump vámok világháború

Az Egyesült Királyság mindig is meglehetősen kusza, időnként érthetetlen viszonyrendszert ápolt Európával. Még fénykorában sem voltak gyarmatosító ambícióik errefelé, bár lelkesen be szoktak szállni a komolyabb háborúinkba. Most sincs másként, hiszen a britek jelenleg az orosz-ukrán háború dobogós külső szereplői.

Ehhez képest Keir Starmer brit miniszterelnök éppen Brüsszelbe utazik, ahol beül abba a székbe, amely akár tartósan is az övé lehetne, azaz részt vesz az Európai Unió állam- és kormányfőinek értekezletén.

A helyzet kétség kívül frivol. Épp 5 éve, hogy az Egyesült Királyság elhagyta az Európai Uniót, amely válás koránt sem bizonyult annyira élesnek, mint amennyire azt sokan várták. Bár mindkét fél rosszul járt, de nem roppantak bele, továbbá a dolgok ha nem is ugyanúgy, de eléggé hasonlatosan folytatódtak. Van méreg bőséggel, ám főleg a kereskedelmi kérdésekben egész rendezett állapotokkal találkozunk. Nem mellesleg a britek úgy képzelték, hogy amennyit veszítenek az európai kontextusban, azt pótolni fogják a világ angolszász részein, főleg az USA segítségével.

Azóta persze rájöttek, hogy meglehetősen délibábos álmokat kergettek a kilépés idején, s a nép is inkább visszacsinálná a korábbi EU-tagságot, mindazonáltal ugyanez a nép fel is koncolná azt a kormányfőt, aki ezt nyíltan felvetné. Keir Starmer jelenlegi munkáspárti miniszterelnök tehát óvatos lavírozásra kényszerül, amikor is leül a 27 európai nemzeti vezetővel, s előre kijelentette, hogy kizárólag biztonságpolitikai kérdésekről kíván velük beszélgetni, jóllehet szó van bizonyos újrakezdésről is, amelynek a tartalma a kilépési egyezség újratárgyalása lenne. Ha női logikán gondolkodnánk, akkor ezt az egészet visszasompolygásnak mondanánk.

Mindez olyan környezetben, amikor az amerikai elnök kóstolgatja Európát, s tanácstalanodik, hogyan vesse ki a választási kampánya során beígért vámokat az EU-val szemben? A téma azért is érzékeny, mert az Egyesült Királyságra is vámokat állapítana meg, de messze enyhébbeket, mint az EU-ra. Nomármost ehhez képest az USA irányába elmozduló Egyesült Királyság immáron mégis az EU-ba vezető csatornáit tapogatja, magyarán szólva az a gyanítható üzenet, hogy a britek végül inkább Európát választanák. Ha nem is örömből, de jól felfogott érdekből mindenképp. Márpedig ha az Egyesült Királyság dönteni lesz kénytelen, akkor alighanem feladja az EU-val való vámmentes kereskedelmet, s cserébe újra belép a vámunió keretei közé, ami gyakorlatilag a felújítandó tagság előszobája. Az más kérdés, hogy így nagyobb USA-vámok sújtanák, ám nagyobb lenne a visszavágás ereje is. Szóval, az akol melege….

Egyébként érthető Trump habozása. Nyilván adagolják neki a számokat, néha egész hülyeségeket is. Így például azt állítja, hogy az EU-nak az USA-val szembeni kereskedelmi többlete évi 350 milliárd dollár, ami elég meglepő szám, ugyanis a leginkább megbízható forrás, az OECD 150 milliárd dollárról szól. Ez se kevés, pontosabban jelzi, hogy az EU meglehetősen kemény dió, még pontosabban veszedelmes ellenfél lehet. Fontos tudnunk, hogy a az EU és társult részei (minden problémája dacára) nem csupán világ legnagyobb és legerősebb gazdasági térsége, hanem a legnyitottabb is, azaz elképesztő tapasztalatai vannak a kereskedelmi háborúk tekintetében. Ehhez képest az USA legfőbb exportcikke egy sima textilnyomtatvány, azaz a dollár bankjegyek.

Azt USA azonban természetesen megteheti, hogy vámfalakat emel maga köré, s ezzel jelentősen megdrágítja a belső piacán az importcikkeket. Ennek árnyékában az USA termelői nyilván versenyképesebbek lesznek, hiszen így nem szorítja őket a külső konkurencia, csak hát ezáltal szépen megugranak az árak, majd aztán a bérek is, azaz rájuk ront az infláció. Ha ez nem lenne elég, akkor a vámfizetésre kötelezett országok kemény ellenlépéseket tesznek, így aki az USA-ból való exportra termel, annak jelentősen megnehezül az élete. Az USA egyébként főleg háromféle exportban erős, azaz takarmányban és kisebb részt élelmiszerben, továbbá energiában és nyersanyagokban, illetve technológiákban. Márpedig ha a világ leszokik az ilyetén vásárlásokról, akkor az USA hosszabb távon igen nagy bajban lesz, hiszen nem fogja tudni elhelyezni a feleslegeit, cserébe ki kell építenie odahaza egy nagy halom iparágat. Ez bizony idő és pénz – mínuszban.

Az EU mindezt jobban viselné, főleg, hogy olcsó mezőgazdasági háttérként ott van neki Ukrajna, s jobbára az olcsó olaj és gáz jöhetne Amerikából. A technológiai területek jóval kacifántosabbak, hiszen Kína épp mostanában adott egy irgalmatlan pofont az egész amerikai infotech-világnak. Gondoljunk csak bele! Ha igaz lenne az EU 350 milliárdos amerikai kereskedelmi többlete, amiért Trump kvázi hadjáratokba kezd, akkor mit gondoljunk arról az 1.000 milliárd dollárról, amit az amerikai infotech cégek egyetlen nap alatt szenvedtek el tőzsdei veszteségként a kínai DeepSeek R1 néven futó mesterséges intelligencia modelljének sikerét látván?

Akárhonnan nézzük, Trump alighanem egy naftalinszagú, múltbéli álmot kerget, amikor vámokkal akar csatákat nyerni. Kétségtelen, volt olyan idő, amikor az USA kormánya szinte minden központi kiadását a vámokból fedezte, de az még a vadnyugati korszak volt, amikor globális termelési kapcsolatok fel sem merültek, no pláne alig volt belső adóbeszedési képességük, ezzel szemben a határokat viszonylag jól tudták ellenőrizni. No, meg kiadás is jóval kevesebb adódott.

A baloldali gondolkodás azonban óvatosan helyeselheti Trump ámokfutását, hiszen az csillapíthatja a globális kizsákmányolás lázát, továbbá jót tesz a környezetnek az őrületes nemzetközi szállítások csökkenése révén. A legjobb hír mindebben mégis az, hogy az USA ezáltal sokat veszíthet a globális befolyásából, ami egyáltalán nem rossz hír a világ többi része számára.

Hajrá Európa!

Szanyi Tibor

  A Szócikk a dolgozók, a dolgozni akarók, illetve az életüket már kidolgozók szava. Újságot lehet szerelemből is írni, de amíg a pofánk egyre nagyobb, a zsemlénk egyre kisebb! Kérjük, hogy támogasd a SZÓCIKK működését az alábbi számlaszámon:

MagNet Bank: 16200106-11517878 IBAN: HU88 1620 0106 1151 7878 0000 0000

Posztjaink kommentálhatók a Facebookon, várunk Facebook-csoportunkba is. Ám te is írhatsz, te is szólhatsz képpel és hanggal, amit viszont mi olvasunk, hallunk, nézünk, sőt, akár közreadunk. Leveled várjuk az info@szocikk.hu címen.

Kapcsolódó tartalmak