Majka és a „Bindzsisztán” körüli plágiumvádak: Négy helyről merített ihletet a dalhoz?

A magyar zenei szcéna egyik legismertebb szereplője, Majka, ismét a reflektorfényben találta magát, ám ezúttal nem a sikerei, hanem legújabb dalának, a „Bindzsisztán”-nak eredetisége miatt. A vádak szerint a dal négy különböző forrásból „merített ihletet” – vagy éppenséggel lopta azokat –, ami komoly kérdéseket vet fel a szerzői jogok és az eredetiség tekintetében. És akkor még nem is beszéltünk a zenei alapokról, amelyek állítólag „egyszerű utófelhasználás” eredményei.
Az első forrás: A börtönszleng „bindzsi” jelentése
A „bindzsi” kifejezés eredetileg egy börtönszlengből származik, és egy kis, házilag barkácsolt rádiót jelent, amelyet elítéltek készítettek a börtönökben, amikor még tiltott volt a rádiózás. A „bindzsizés” maga a birizgálás szóból ered, ami a barkácsolás, javítás fogalmát takarja. Ez a kulturális vonatkozás mély gyökerekkel bír, és a börtönszleng szerves része lett. A kritikusok szerint a dal szövege ezt az elemet felhasználva próbál meg autentikus hangulatot kelteni, anélkül, hogy a valódi hátteret tiszteletben tartaná.
Az angol vonal: „Binge”
Az angol „binge” szó szintén előkerült a vádakban. Jelentése: tivornya, dőzsölés vagy nagy evészet. Bár a „Bindzsisztán” közvetlenül nem erről szól, a szójáték nyelvi kapcsolatait és a hangulatát többen párhuzamba állították az angol eredetivel, ami azt sugallja, hogy a szerző kreatív kölcsönzéshez folyamodott.
Hétköznapi és börtönszleng közötti átjárás
A hétköznapi nyelvben a „bindzsizés” gyakran kézi barkácsolást, javítást jelöl, míg a börtönszlengben a túlélés, az alkalmazkodás szimbóluma. A kritikusok szerint a dal ezt a kettős jelentést kihasználva próbál egyedi karaktert adni magának, de mindezt eredeti forrásainak feltüntetése nélkül.
A dal eredetisége: Plágium vagy kulturális utalás?
Majka eddig nem reagált a plágiumvádakra, de a vita tovább gyűrűzik. Bár a modern zenei iparban megszokott, hogy a művészek különböző kulturális forrásokból inspirálódnak, a „Bindzsisztán” esetében sokak szerint a határ átlépésre került. A négy különböző forrás, a börtönszleng, az angol kifejezés, a hétköznapi barkácsolás kultúrája, valamint a zenei alapok „utófelhasználása” azt a benyomást kelti, hogy a dal egy kreatív montázs helyett inkább összeollózott ötletek gyűjteménye.
A kérdés most már nem csupán a „Bindzsisztán” dalát érinti, hanem azt is, hogy milyen mértékben fogadható el az ihletett merítés és hol kezdődik a plágium. Míg Majka rajongói a komplett liberális sajtó propagandája mellett továbbra is kitartanak a művész mellett, a kritikusok szerint ideje lenne tisztázni, mi számít tisztességes zenei újrahasznosításnak. Az biztos, hogy a „Bindzsisztán” még sokáig téma lesz a hazai zenei körökben.
A Szócikk a dolgozók, a dolgozni akarók, illetve az életüket már
kidolgozók szava. Újságot lehet szerelemből is írni, de amíg a pofánk
egyre nagyobb, a zsemlénk egyre kisebb! Kérjük, hogy támogasd a
SZÓCIKK működését az alábbi számlaszámon: MagNet Bank: 16200106-11517878 IBAN: HU88 1620 0106 1151 7878 0000 0000 Posztjaink kommentálhatók a Facebookon, várunk Facebook-csoportunkba is. Ám te is írhatsz, te is szólhatsz képpel és hanggal, amit viszont mi olvasunk, hallunk, nézünk, sőt, akár közreadunk. Leveled várjuk az info@szocikk.hu címen. |