Magyarország, mint gyarmati tartomány

Amerika Európa gyarmatosítás Kína

Az éleslátás kedvéért említem, hogy az Afrikából származó embereket az európaiak hurcolták be rabszolgának Amerikába, az egyik gyarmatként kezelt tartományaikból a másikba. A több millió szerencsétlent azonban nem volt nehéz összefogdosni, hiszen a saját helyi vezéreik, pontosabban az egymást leigázó afrikai vezérek szolgáltatták ki a kereskedőknek.

Ugorjuk át ennek a történésnek a máig tartó részét, s koncentráljunk a jelenre! A XXI. század egyik szembeötlő jelensége, hogy az ún. szocialista világtól megszabadult globális kapitalizmus ismét egymással is küzdő birodalmakba kezdte szervezni magát.

Mint tudjuk, minden birodalom addig terjeszkedik, amíg valamilyen akadályba nem ütközik. Úgy viselkednek, mint a gázok, amelyek kitöltik a rendelkezésükre álló teret. Mindez csak agresszívebb formát ölt, ha a szintén növekedésorientált kapitalizmus az éltető közegük.

A szovjet kötőanyag elengedése óta az újrakapitalizálódott Oroszország szintén folyamatos expanzióban van. Nagyjából az iszlamista felfogást tették magukévá, miszerint ahol egyszer már jártak, azaz letűzték a zászlójukat, avagy imahelyet létesítettek, az már örökre az övék, legfeljebb pillanatnyilag nem birtokolják.

Kína éppen kilábal az évszázados léptékű hullámzásainak aktuális apályából, s egyre inkább ura akar lenni a saját környezetének, amelynek elengedhetetlen eszköze Tajvan szigetének visszacsatolása. Ennél persze jóval messzebbre nyúlnak a kínai törekvések, hogy csak Afrikát tekintsük, amely szép lassan a nagy keleti birodalom gyarmatává válik!

Az USA pedig most ébred hosszú álmából, s felfedezte, hogy ő maga is birodalmi terjeszkedés alapján vette fel mai formáját, így hát folytatni kívánja a maga bővülését, döntően északi irányba.

A három birodalmi lendület egyik metszéspontjában pedig Európa áll, amely sok korábbi birodalom szülőföldje, de az utóbbi évtizedekben úgy bővülgetett, hogy annak igen kevés katonai vonatkozása volt, már ha egyáltalán. Az Európai Gazdasági Tér, avagy az EU kibővülve a vele társult státuszban lévő államokkal jelenleg a világ legnagyobb gazdasági integrációja, bár szervettsége annál jóval lazább, mintsem ezt az erejét teljes egészében érvényesíteni tudná.

Nos, ezt a szupererőt igyekszik megosztva tartani az összes többi szereplő. Az USA, Kína és az oroszok által befolyásolt országicsoportok egyaránt az EU dezintegrációjában érdekeltek. Korunk nagy kérdése, vajon jól van-e ez így, avagy inkább van-e igény Európa egybeforrasztására?

Ha a főbb vonalakat nézzük, akkor a volt európai gyarmattartók közül a britek és az olaszok az USA felé kacsingatnak, a franciák és a németek inkább Kínát nézegetik, a keleti blokk, azt az Osztrák-Magyar Monarchia országai pedig sok szempontból az oroszokat tekintik időnkénti gazdáiknak. A spanyolok elvannak a maguk birodalmi emlékeivel, s különösebben nem érdekeltek a világ újrafelosztásában. Az viszont sajnálatos tény, hogy az európai országok többsége nem túl törekvő az EU erősítésében.

Itt van rögtön Magyarország, amely gyakorlatilag nyíltan utálja és fúrja az európai egységtörekvéseket, s különösebb karakter nélküli rongylabdaként csapódik hol erre, hol arra. Van egyféle nosztalgiája a valaha volt olcsó orosz energia iránt, amely azért mind a mai napig az itt uralkodó klikk személyes gazdagodásának egyes számú faktora, de egyúttal növekedni is akar, amiben a keletről jövő beruházásoknak szán főszerepet. Ez utóbbiban azonban kevés a lendület, hiszen azon az áron telepszik be Magyarországra, hogy a nekik kínált állami támogatásokat vissza kell juttassák az itteni döntéshozóknak, igaz, cserébe azt csinálnak a beruházásaikkal, amiket csak akarnak. Érdekes módon az amerikaiak sem túl lelkesek, ugyanis ők arra panaszkodnak, hogy vagy szélmalomharcot kell vívjanak az európai hivatalokkal, vagy korrupt módon érvényesülhetnének, amiben viszont összezavarodnak.

Bármerre is nézünk azonban, mindenütt a növekedés hajszolásával találkozunk úgy területileg, mint az erőforrások birtoklásának frontjain. Ez azonban a legkevésbé sem nemzet-specifikus, hanem a kapitalizmus alaptermészetéből fakad. Mégis megjelenik a régebbről is ismert nacionalizmus, amely itt Európában etnológiai jellemzőkkel bír, Amerikában viszont inkább historikus alapon szerveződik. Ezek mellett a pánszláv gondolatokat is ide sorolhatjuk, míg Kína esete annyiban egyszerűbb, hogy ők eleve sajátos kisiklásnak tekintik a rajtuk kívül keletkezett nemzeteket.

Ez bizony a korunk fasizálódása, azaz a tőke féktelen növekedési hajlamainak nacionalista felhangokkal való erőszakos kiszolgálása. Ebben a folyamatban a ma embere úgy viselkedik, mint a kísérleti patkány, amely felismeri az egyes irányokból jövő információkat, de ha ezek meghaladnak egy bizonyos tömeget, akkor az állatok csak bambán néznek maguk elé, mozdulatlanul. Így van ezzel most a magyar nép, amely immár alig képes a külső jelek befogadásra és értékelésére, vezetői viszont csak kínálgatják országunkat a potenciális gyarmatosítóknak. Árulgatják a magyar embereket és javakat, mint egykoron az afrikai törzsfőnökök a magukéit a gyarmatosító emberkereskedőknek.

bankski –

  A Szócikk a dolgozók, a dolgozni akarók, illetve az életüket már kidolgozók szava. Újságot lehet szerelemből is írni, de amíg a pofánk egyre nagyobb, a zsemlénk egyre kisebb! Kérjük, hogy támogasd a SZÓCIKK működését az alábbi számlaszámon:

MagNet Bank: 16200106-11517878 IBAN: HU88 1620 0106 1151 7878 0000 0000

Posztjaink kommentálhatók a Facebookon, várunk Facebook-csoportunkba is. Ám te is írhatsz, te is szólhatsz képpel és hanggal, amit viszont mi olvasunk, hallunk, nézünk, sőt, akár közreadunk. Leveled várjuk az info@szocikk.hu címen.

Kapcsolódó tartalmak

Hazai

Izraelnek joga van az önvédelemhez

Orbán Viktor miniszterelnök kedden hivatalában fogadta Jichák Hercogot, Izrael Állam elnökét – tájékoztatta az MTI-t a Miniszterelnöki Sajtóiroda.
Orbán Viktor a találkozón megerősítette, hogy Magyarország elismeri