Összességében a fenti három szó fejezi ki legjobban a Magyarországon működő bankok működési felfogását, s ennek megfelelően csak az OTP és csak tavaly ezer milliárd forintos profitra tett szert.

Ez feleakkora pénz, mint amennyit évente kellene kapnunk az EU-tól, bár a pénzügyminiszterünk épp a minap dicsekedett, hogy a nekünk járó összegből most mégis egy 30 milliárd forintnyit énekelt ki Brüsszelből, vagyis az OTP nyereségének durván néhány napra eső részének megfelelőt.

Ami tehát a kormánynál dicsekvés, az az OTP-nél kvázi napi “betevő”, pontosabban kivevő. Végső fokon az EU is hiába adja oda nekünk, magyar polgároknak a segélyeit, ha azt a nagytőke visszagyűjti magának.

Emlékeztetőül még két arányszám. 2022-ben az összes polgári közgazdász egy emberként tiltakozott az Orbán-kormány ugyancsak 1.000 milliárd forintos választási osztogatása ellen, mondván hogy az tönkreteszi a gazdaságot. Orbánék valóban tönkre teszik a gazdaságot, de legkevésbé sem azzal, ha pénzt juttatnak az embereknek, akármilyen sanda szándékkal. Mint látjuk, a kapitalizmust majmoló, az orrukat igen magasan hordó közgazdász-pribékek számára az ezer milliárd forint egy szempárásító és gyönyörű összeg, ha azt a kövér tőkések vágják zsebre, ám méreg és métely, továbbá merénylet, amennyiben az az emberek pénztárcájában landol.

Nos, itt van a kutya elásva. Eszerint ugyanaz a pénz a tőkések kezében jó, a melósok kezében rossz. Igen, ugyanaz a pénz, hiszen ha nem a tőkés tenné el, akkor simán munkabér lenne. Akárki is birtokolja, az bizony keresletet támaszt. Azon persze lehet álságosan lamentálni, hogy a magyar tőkések külföldön elherdált jövedelme (luxusjachtok, luxusnyaralók, luxusvásárlások) más és más ágazatok felé támasztanak keresletet, mint a dolgozók hazai kenyér-, sajt- és húsvásárlásai, azonban mindkettő ugyanúgy fogyasztás. Ilyenkor jön ugye az az érv, hogy “de hát a tőkések újra befektetik a jövedelmüket”, amire viszont az a helyes dolgozói válasz, hogy “köszi, ám ezt én is meg tudnám tenni a magam gyarapodására”. Spoiler: zömmel ugyanoda viszi mindenki a pénzét, vagyis a bankokba.

És innen indul a kálvária. Az Orbán-kormány – ‘ügyesen’ – hatalmas banki költségeket és adókat vetett ki, amiket a bankok természetesen az ügyfeleken vernek le. Ha a banknál panaszkodom, akkor az államra mutogatnak, ha az államnál, akkor pedig a bankokra. E két malomkő között őrlődve vékonyodik el a magyar dolgozó pénztárcája, s tulajdonképpen fel sem fogjuk, mennyivel jobban élhetnénk, ha a nagytőke gépesített hadosztályai a legkülönbözőbb hazugságokkal nem lopnák el tőlünk a pénzünket. Sőt, ha nagyon ugrálunk, akkor még a vérebeiket, a végrehajtókat is a nyakunkra küldik szabadrablás felkiáltással.

És végezetül hadd említsek még két számot!

Szijjártó Péter a haverjaival erős 300 miliiárd forintot szórt el felesleges lélegeztető gépek jeligére, azaz az OTP 2023-as profitjának szerény egyharmadát. A ‘közgazdászoknak’ a jelek szerint ez nem fáj.

Medgyessy Péter két év alatt 100 (!) milliárd forintot juttatott a közszférába fizetésemelésként, illetve a nyugdíjasoknak plusz jövedelemként. Őt a már említett, nagyarcú közgazdászok az OTP 2023-as profitjának az egytizedéért kiáltották ki a gazdaság tönkretevőjének, pedig mindössze annyi történt, hogy nagyon-nagyon finoman, csupán egy kicsikét rálépett a tőkések tyúkszemére.

Egy baloldali miniszterelnöknek ezért a 100 milliárdért kellett mennie, s egy jobboldali miniszterelnök idején ezért lehet 1.000 milliárd forint az OTP zsákmánya.

bankski –