Tavaly többen jókat nevetgéltünk az amerikás MZP-n, amikor a Magyarországon szokatlan, tengerentúli logikával akarta elmagyarázni, hogy mit kell csinálni a hazai problémákkal? Pedig szegénykének a maga módján akár igaza is lehetett, cserébe más amerikaiak viszont inkább csak jókat derülnek a számukra felfoghatatlan magyar módin.

A kölcsönös nevetgélés mellett azonban néha mégis összejöhet némi üzlet, amelyben mindkét fél azt hiszi, hogy nyertes. Aztán vannak azok a helyzetek, amikor nevetgélés helyett kölcsönös anyázás van, s ebből fakadóan a haszon helyét a veszteségek veszik át.

Nagyjából kimondható, hogy minél több az egyetértés, annál több az üzlet, és fordítva.

Most viszont az a fura helyzet állt elő, hogy Magyarország többet üzletelt Oroszországgal, mint Ukrajnával, s ebből fakadóan e két keleti ország háborúja kapcsán Orbánék beragadtak Moszkva mellett. Minthogy a magyar külpolitika a tisztelet bázisán alapul, ami ugye üzletet jelent, így magyar részről Zelenszkijnek kevesebb jutott ebből a tiszteletből.

Amúgy két nacionalista rokon esett egymásnak, ám tárgyunk szempontjából most ne firtassuk, hogy miért? A tárgyunk viszont az, hogy ha mi csak a saját logikánkat fogadjuk el, akkor ne nagyon csodálkozzunk azon, ha más is ezt teszi!

Szóval az van, hogy – szemben más nyugati bankokkal – az OTP nem vonult ki Oroszországból, arra hivatkozva, hogy ha ezt tette volna, akkor a javai ottani lefoglalását előidézve lényegében ajándékot adnának az orosz rezsimnek. Ebben kétségtelenül van valami, azonban a maradás mikéntje sem mindegy. Sok kivonuló nyugati bank is részben bent maradt a medve odújában, ám leálltak azokkal a – főleg nemzetközi – műveleteikkel, amelyek akár csak a legkisebb mértékben is köthetők lennének az orosz állam háborús cselekedeteikhez. Az OTP viszont olyan utat választott, ami hát finoman szólva karcos. Például hitel-visszafizetési moratóriumot biztosít azoknak az embereknek, akiket Putyinék besoroztak katonának.

Nos, talán lehet erre mondani, hogy az OTP milyen humánus, hiszen igyekszik megkönnyíteni azon oroszok életét, akiknek amúgy is nehezebb lett. Mivel azonban a nemes intézkedés az önkéntesekre, például akár a Wagner-zsoldosokra is vonatkozik, ezért az ukránok úgy gondolták, hogy az OTP így részesévé válik az ellenük folyó agresszió finanszírozásának, ezért a maguk tiltólistájára rakták a magyar székhelyű bankot. Valójában nincs itt semmi látnivaló, hiszen elég hosszú az a lista.

Nem úgy a magyar kormány. Ő igenis ellenséges akciót lát Kijev magatartásában, ezért válaszreakcióként meghirdette az Ukrajnával kapcsolatos EU-s döntéshozatal blokkolását.

Majd meglátjuk, hogy hova fajul ez az egész, mindenesetre a kitapintható érdekek világában eléggé gyengének látszik a magyar kártya.

Kezdjük azzal az érdekkel, hogy Ukrajna vitathatatlanul honvédő háborút folytat, amiben őt nagyon is támogatja a világ legalább 50 országa, konkrétan a leggazdagabbak és a legerősebbek. A háborúk leginkább azáltal szoktak eldőlni, hogy ki bírja tovább anyagi és emberi erőforrásokkal, ideértve a népek tűrőképességt is. Kevés ésszel is belátható, hogy a Nyugat nem veszi jó néven az erőforrásainak hatékony felhasználását gyengítő, s egyben az orosz erőforrások hatékonyságát növelő magyar akciókat.

Pedig lehetne más megoldás. Például az, hogy Viktor felhívja Sándort, s szépen megkéri, hogy az OTP oroszországi leányvállalata ne biztosítson extra pénzügyi kedvezményeket az orosz katonáknak, majd egy kölcsönös bólintást követően egy másik telefonbeszélgetésben megkéri Volodimirt, hogy vegyék már le az OTP-t arról a feneette listáról, és kész! Ez olyan semleges hozzáállásnak tűnhetne.

Ehhez képest Orbán fennen hirdeti, hogy Magyarország ki akar maradni ebből a háborúból. Pedig most konkrétan kötésig beleállt.

Bankski –